21/08/2024
Kedves Emberek! Erős nyomás hatásának eredménye az alábbi írás! Nem rövid, sőt hosszú! Ráadásul, számotokra is osztanék feladatot, amennyiben vevők lennétek erre! Tehát, olvasásra fel!! Kedvesek! Kedves Ilonyunk! Mielőtt bárki is rossznéven venné, vagy negatív jelzővel illetne engem ezért a megszólításért, jöjjön ide néhány ráerősítés arra, hogy ez a megszólítás, régen egy nagyon kedves (becéző) megszólítás volt. A családunk egyik nőtagját Ilonkának hívták, de családom belül, csak „Ilonyunknak” szólították, ezzel a névvel illeték, beszélgetés közben is. Szintén volt egy szeretett kolléga nőm, akiknél – testvérek lévén – ide – oda érvényes volt a megszólítás, Ilonyunk – Veronyunk!
Ezzel a bekezdéssel, szeretném előre jelezni, hogy mai szösszenetemben talán többet fogok visszafelé mutogatni, mint a közelmúltban megtörtént, Ilona névnapra reagálni, bár az apropót ez adja! Napok óta azzal bombáz, hogy kell az iromány, mert várják a „rajongóink” sőt, volt aki telefonon jelezte, hogy ennek hiányában, nem teljes az ünneplés!!
Hát, akkor jöjjön, aminek jönnie kell!!
Kedves Ilonyunk! Az ünneplés egyik fontos kelléke, a koccintáshoz kapcsolódik, vagyis az ital, az italok. Nagyon messziről indítok, de majd jön a kifejlet is. 1975-ben, végeztem, osztálytársaimmal együtt a Budapesti kereskedelmi iskolában, mint szakács. 21 –en voltunk az osztályban, az ország különböző pontjairól, így pl. egyik osztálytársam, Szeged-Szőregről jött. Durábel Jancsi volt a beceneve, amit azzal érdemelt ki, hogy talán egyetlenként, de komolyan vette a munkacipő beszerzésének kötelezettségét, csak kissé másként. Ő, nem szakács cipőt vett, hanem vasalt, kőműves, ács, villanyszerelő védőcipőt, vasakkal a spicc és a sarok tájékán. Így aztán, ha Jánosunk elindult a koli betonkockával burkolt folyosóján, szikrázott körülötte a levegő, igen nagy dirrel – durral közlekedett! Ebből jött a durábel elnevezés! Jancsi, kissé erősebb testalkatú volt, mint én, - ami abban az időben nem volt nagy kunszt, mivel talán nyomtam 50 kg.-ot! Jani erősen azt gondoltra, hogy neki meg kell engem védenie, és persze nem nagy baj, ha én pedig kisegítem Őt, némi tudás anyaggal a vizsgákon, dolgozatíráskor. Vagyis, valamit, valamiért. Működött a barátságunk, amit az is bizonyít, hogy a júniusi vizsgákat követően, kaptam egy lapot, amin jelezte, hogy július 10.-é meglátogat, motorral jön, nem alszik nálunk, de szívesen szétnézne ezen a vidéken! Jánosunk megérkezett, a család szívesen fogadta, - édesapja korán meghalt – így az én apám érdeklődése egy kicsit, sőt nagyon is jól esett Neki! Az ebéd alatt, egyszer kisietet a motorhoz, és visszatérte után átadott nekem egy fél literes CÉZÁR KONYAKOT! Aki élt abban a korban, az tudja, hogy nálunk a cézár konyak dolláros áru volt, vagyis csak dollárboltból lehetett beszerezni! Nagyon, nagyon örültem és azzal került be a „tiszta konya – konyhaszekrényének tetejére”, hogy na majd egyszer, alkalom adtán megisszuk! Jancsi jött, elment, ezt követően nem is hallottam róla többet! Majd eltelt, vagy 25 – 30 év, amikor a szüleim házassági évfordulóját ünnepeltük. Akkor vágódott az eszembe, hogy itt van az a bizonyos különös, alkalom, most kellene azt a konyakot meginni! Szóltam, várjunk a kajával, mindjárt hozok én még valamit! Mi az a nagyon fontos, ki hül az étel mondta Faragó Eszter nagyanyám. Már indulóban voltam, háttal az asztalnak, amikor válaszoltam, hogy miért indulok. Ezt hallva, jó apám megfogta a kezem, kicsit visszatartott és azt mondat: „Fiam, ne forszírozd már azt a konyakot annyira”!! És, mint mindig, amikor kissé füllentésbe volt, csak a bajusza alatt jelent meg egy félmosoly! Azonnal világos lett, hogy annak a konyaknak már csak a hűlt helye van meg, illetve az üvege, mondjuk teával felöntve!! Aki az én apámat ismerte, az tudja, hogy kevés italféle tudott elbújni előle, miként is gondoltam azt, hogy az én Cézár konyakom lesz a kivétel! Akkor, talán kicsit bosszús voltam, de ma is azt kívánom, váljék, egészségére, illetve remélem, egészségére vált!!
Kedves Ilonyunk! Ha, már az apámat idecitáltam, muszáj a mamáról is írnom! A mamának volt egy mondhatnánk azt is – általánosan használt – mondata: ”Jó lesz az Neked fiam”! Két jellemző eset ezekből! Eljött a konfirmálás ideje, öltönyt kellet venni. Kimentünk a szeptemberi vásárba, próbálgattunk, már mint én próbálgattam az öltönyöket, de a mama mindig nagyobb méretűeket választott ki. Dünnyögtem, nekem nem kell, húzom a földön a nadrágszárát, az újaim ki se látszanak a kabátújából, mama ez nagyon nagy, nekem nem kell! Erre jött a válasz? „Jó lesz ez Neked fiam”! Amikor néha előkerülnek az ekkor készült fotók, az egész család fetreng a röhögéstől, nem különben a mama, és még most is erősíti, hogy ez kellett, mert így kitartott a ballagásra, (egy év múlva) sőt, még Pestre is ebbe mentem a suliba!
Kedves Ilonyunk! Ha már a papa és a mama is beidézést kapott, muszáj nagyanyámat – Faragó Esztert - is szóbahozni! Vele, lakodalomba mentem. Vajda Rozi néném lánya, Zsuzsika ment férjhez, Rozi néném pedig, a nagyanyám elhunyt leány testvérének volt a lánya, vagyis elég közeli volt (ma is az) a rokonság. Ebből adódóan, mi maradtunk a HÉRISZ, aki a fiús házhoz való elmenetel után rendet rakott a lányos háznál, bezárta az ajtót, és mint utolsónak érkező vendégek, követtük a többieket. Nagy - nagy szerencse volt, hogy küldtek értünk autót, ami abban az időben nagy szám volt. Ujjongtam örömömben, hogy taxival megyünk a lagziba, nagyanyám adta blattot, hogy jobb lett volna lovaskocsival menni, mégis csak az a megszokott, de láttam, hogy Ő is örül, hogy a HÉRISZ nem a megszokott módon érkezik a fiús házhoz!! Beültünk, mamám előre, kezében billeget a csoki torta, én hátul+ az ajándék! Elindultunk, de az idő már elég télies volt, mivel esett a hó! Kormos Jancsi bácsiék előtt egy részeg biciklis az autó elő keveredett, a sofőr fékezett, és mamám a kezében tartott csokoládétortába bólintott, aminek az lett az eredménye, hogy csupa krém lett az arca, a torta meg összelapult! Én, röhögtem, mint a cirkuszban a bohócon, nagyanyám átkozódott, elsősorban a részegre szórta átkát, utána meg rám!! Megérkeztünk a fiúsházhoz, ott senki se tudta a malőrt, és küldték elébünk a zenészeket, mert a HÉRISZ megjött, és úgy illett, hogy zeneszóval kísérjék be a házba! Hát, ha láttatok már összeesős – hangosan röhögős cigányzenekart, akadozó dallamokkal muzsikálni, ezen még a vajkrém maszkot viselő nagyanyám is elnevette magát. Nem mesélem tovább, rá bízom a képzeletekre, hogy mi történt ezután! De, szintén egy örök élmény a gyerekkoromból!
Kedves Ilonyunk! Sokat gondolkodtam, hogy erről írjak e vagy sem, de ha ezt kihagyom, akkor csak a családom kerül szóba, és Te, mint névnapos ünnepelt pedig nem! Talán néhányan emlékeztek még arra, hogy (talán az Ilonyunk 50. születésnapjára készült először) kerítésdíszítés, és nyilvános köszöntés kicsiny falunkban. Azt követően, nagyon sokak kerek évfordulójára szerveződött meg a díszítő különítmény. Nagy titokban, csendben közelítettük meg hajnalban a lakás-objektumot, föl volt osztva, ki illetve kik mit csinálnak, hogy minél gyorsabban tudjunk végezni. Ezen tettünk közben, valaki el szell…entette magát, bocsi, elszólta magát, mégpedig elég hangosan!! Hát, nyájas olvasó gondolhatjátok, hogy hason kúszva, vinnyogva fejeztük be a kitűzött feladatot, és húztuk el csíkot!! Nem barnát!!
Általában a reggeli akciót követően az érintettek azt gondolták, hogy ez és ennyi volt a megemlékezés, erre még néhány emberke rá is játszott, mert alibiből még napközben is megköszöntötte az ünnepeltet, ami arra utalt, hogy valamikor estefelé lecseng, aminek le kellene csengenie! Hát, ez nem mindig történt így!! Merthogy, meglepetésekből még volt számos. Pl. működött a L-stúdió, ahol elég mostoha körülmények között, de CD lemezre való anyagokat rögzítettünk fel, úgy, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat, és az meg kit érdekelt, hogy az érintett, ünnepelt miként értékeli a mi megfeszített munkánkat!! Nagy volt a kísértés, hogy itt, és most egy – egy gyöngyszemet ezekből a „dallamfoszlányokkal” ékesített CD minőségű, köszöntő dalokból kitegyek, illusztrációként! De! Mivel, minden CD borítóján ott van a szigorú kitétel, hogy csak akkor hozható nyilvánosságra, ha „ a készítők, minden tagja, ehhez hozzájárul”!
Kedvesek! Ebből fakad az alábbi ötletem! Lepjük meg közösen a mi Ilonyunkat és csináljunk Neki egy MIX felvételt úgy, hogy az általatok rögzített és visszaküldött dalokat, egymásra tesszük, (remélem ebben Adamecz Gábor segít nekünk) és ezáltal senkinek a hangja nem fog kihallatszani, hanem úgy szól majd, mint egy kórus!
Ide, teszem ki a szöveget, a zenei alapot, és adom az utasításokat, miként lehet eljárni, megcsinálni a felvételt!
AZ ÉN VERZIÓM:
Abád felől, két úton kell bejönni,
Ilonyunkat mostan kell köszönteni,
Tegyél hozzá néhány sort, Te is komám,
Így lesz teljes ez a dalos, nótás szám!
Tisza-tavi jány vagyok, itt születtem,
A nevem napját mindig megünnepeltem,
Kár lenne már ezt a szokást elhagyni,
Táncos lában béklyóba beledugni!
Kék az ég én felettem és nem sárga,
Elmennék én a bálba zöld ruhában,
Zöld ruhában, szülinapos virággal,
El vagyok már, mint gólya a határban!
EREDETi SZÖVEG: nincs jelentősége, csak azért, hogy rá ismerjetek a nótára!!
Debrecenbe két úton kell bemenni,
De szeretnék a rózsámmal beszélni,
Télen-nyáron rozmaringos az ablaka,
Jaj, de sokat áztam-fáztam alatta.
Édesanyám, eresszen el a bálba!
Kötény nélkül a rózsaszín ruhámba'.
Gyász már nékem a rózsaszín ruhám is,
Árva vagyok, elhagyott a babám is.
Kék a kökény, ha megérik fekete
Nem leszek én kistápéi menyecske
Kár volna még engemet férjhez adni
Rózsa helyett bimbót leszakítani
EZEN A LINKEN MEGHALLGATHATJÁTOK AZ EREDETI VERZIÓT:
https://www.youtube.com/watch?v=72Pcs1UDUbo
Mobil eszközön nem kell külön mikrofon, asztali gép esetén kell csatlakoztatni mikrofont!
Zene nem kell, illetve nem lesz, csak akapella kell elénekelni az általam írt szöveget! A ritmusra jó lenne ügyelni, de az se számít, „jó lesz az nekünk gyerekek” mondaná az én anyám!!
Kedvesek! Jó lenne, ha sokan küldenétek vissza az általatok felénekelt szöveget, nótát és sikerülne meglepni Ilonkát. Ahová küldjétek: [email protected] [email protected] , Köszönöm, üdv mindenkinek!
Ígérem, a végeredményt közzéteszem!
Amennyiben senki nem küld nótát, kénytelenek lesztek engem hallgatni, amiben kevesebb örömötök lesz, mintha 100 –an énekelnénk együtt!!
Dalra, fel!
csokaszabibandaja/facebook.comAlbum:Még az éjjel mulatni akarok!Ének,vokál:Csóka-Benedek BarbaraÉnek:Csóka SzabiBillentyű,zongora:Banyák JózsefGitár.Rontó At...
