A fröccs elnevezést alkalmazzák más szeszes, sőt nem szeszes italkeverékekre is, sőt bizonyos italok egymás utáni fogyasztására, azaz nem a pohárban, hanem a szájban vagy gyomorban való keverésére is. Német nyelvterületen ma is találkozunk vele Gemischt, Weinstein vagy Sauergespritzter néven, de azt a fajta magyar változatosságot nem múlják felül, amely a „kultúrital” státuszára emeli a fröccsöt.
Legenda a fröccs eredetéről.
1842. október 5-én Fáy András a fóti pincéjébe hívta szüretre Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt. Ő azonban németesen spriccernek nevezte. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett és helyette találta ki a fröccs szót, a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával higított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.
