05/05/2026
Száraz a tavasz, de még kitartunk. Az áprilist még kihúzza a rendszer a felhalmozott nedvességgel a talajban. Szerintem néhány éve még május közepe táján volt jellemző az a buja érzet, ami most van. A talaj azért száraz, közelebbről nézve. Ha májusban sem lesz eső, az kemény próbatétel lesz.
Idén több minden is elért egy látványosabb életkort, és nagyon szép sokszínű az aljnövényzet mindenfelé (ahol a lovak nem járnak). Mivel jelenleg zöldséget csak nagyon minimálisan termesztek, a ház előtti részen is inkább gyümölcsös arborétum hangulat van, ami csodaszép. Pár ágyáskát csináltam a fák között, meg lesznek lugasos paradicsomok és társaik. Gyümölcsből egyelőre sok van, ha be is érnek, akkor ízletes nyarunk lesz végig.
Az új liget, ami 3 éves lesz, látványosan növekszik. Az ültetett csemetéken már szép mennyiségű gyümölcskezdemények vannak. Az aljnövényzetbe pedig rengeteg magoncot ültettek a szajkók és egyéb közreműködők. Az akácerdő tovább növöget, már teljesen erdőszerű az érzet.
Az idén is vannak veszteségeink. Az elmúlt években 4 nagy cseresznyefától búcsúztunk. Tavaly kiszáradt a japánszeder, pedig az eddig jól bírta. Úgy néz ki, hogy elmegy pár kajszi is, némi monília közbenjárással.
A legelőt elengedtem. Majd ha lecsökken a lólétszám, akkor lesz értelme vele újra foglalkozni. Addig győzzön a jobbik alapon megy a szukcesszió. Galagonyák, vadkörték, vadalmák főleg, amiket a lovak nem esznek. No meg a csipkebogyó, melynek védelmében majd nőnek még az egyéb fák. Az övárkokban az őzek is puszítottak a télen, fönt meg a vaddisznók, ugye. Itt-ott azért látok hársat, diót, juhart, kőrist. Majd őszre még gondolkodom a lehetőségeken.
A legnagyobb változás, hogy végre elszántam magam, és megpróbálunk megszabadulni a brutálisan agresszív rózsaszín virágú akáctól. Elképesztően életrevaló, biztos örülni kéne neki, hogy van... de az árnyékoláson kívül más haszna nincs, és ha az ember hátat fordít neki, akkor pár év múlva semmi más nem lesz a birtokon. Mindent kivágtunk a felszín fölött, munkagép szedte ki a gyökerek javarészét. Lett egy szép rakás tüzifa belőle. Most egy többéves küzdelemre számítok a gyökérsarjakkal szemben. Talán úgy 5 év múlva feladja, meglátjuk. A nagy változás főleg az, hogy a behajtó mellett végig eltűnt a dzsumbuj, úgyhogy ott piszok meleg lesz a nyáron. Turkesztáni szileket ültettem, azok bírni szokták és gyorsan nőnek. A másik oldalon pedig lágyszárúakat, cserjéket, alacsony fákat, hogy majd ne legyen konflikus a fölötte húzódó áramkábellel. Pár év múlva már az is szép lehet.
A bankák idén is rábólintottak az odúra, amit átraktunk egy fával arrébb, mert a tavalyi volt az egyik meghalt cseresznyfa. A fecskék is befoglalták a műfészket - 1 hónappal előbb kezdtek tojást rakni, mint tavaly. Szokásos cinkék, rozsdafarkúk, verebek, barázdabillegetők, fekete- és sárgarigók, gébicsek, gerlék, fülemülék, meg még egy rakás, akiket fel sem ismerek - nagy az élet. Ez volt az első tavaszunk, hogy se kutya se macska nem lakik a kertben, és szerintem ez is számít. Épp most beszélgettünk a MAPER online talin ezekről a dolgokról. Kezdek elbillenni abba az irányba, hogy haszonállatok nélkül minden sokkal jobb. :) De a tyúkokról azért nem kívánok lemondani, illetve a tojásról.
Várjuk a folytatást. Reméljük a legjobbakat.
