Nagy Major

A vállalkozás elérése

Nagy Major „A föld végül nem azt tanította meg nekem, hogyan legyen nekem több. Hanem azt, hogyan legyen elég.”

Nagy Gábor
Nagymajor

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. IV/IV.Turul Nemzetség, ahol ezek a viseletek meg is vásárolhatók.https://www.turu...
09/10/2026

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. IV/IV.

Turul Nemzetség, ahol ezek a viseletek meg is vásárolhatók.
https://www.turulnemzet.hu

A negyedik inggel lezárul ez a kis sorozat.

Talán ez a legünnepibb a négy közül, mégis van benne valami nagyon földközeli.

Fehér ing. Hosszú ujj. Visszafogott hímzés. Semmi harsányság.

Nekem erről mindig az a régi falusi világ jut eszembe, amikor az embernek nem volt tele a szekrénye ruhával. Volt munkás. Volt jobb. És volt az, amit elővett vasárnapra, templomba, lakodalomba, búcsúba vagy amikor egyszerűen úgy illett, hogy rendesen álljon oda az emberek közé.

Ez a darab nekem ezt az érzést adja.

Egy olyan viselet, amit felveszel, begombolsz, eligazítod az ujját, és máris másképp tartod magad benne.

100% pamutból készült, természetes és bőrbarát viselet, ezért számomra nemcsak az számít benne, hogy mutatós, hanem az is, hogy jó hordani.

És talán a négy ing közül ennél érzem a legerősebben azt, hogy a hagyomány nem attól marad meg, hogy beszélünk róla.
Hanem attól, hogy helyet adunk neki a hétköznapban is.

Mert a hétköznap elbírta a foltot.
De az ünnepre az ember rendbe t***e magát, kívül is, belül is.

Oszd meg, hogy mindenkihez eljusson akit érdekelhet, s ha vásárolsz használd a NAGYMAJOR5 kuponkódot, hogy olcsóbban megkaphasd a választott viseletet.

Tisztelettel,
Nagymajor

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. III/IV.Turul Nemzetség, ahol ezek a viseletek meg is vásárolhatók.https://www.tur...
08/10/2026

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. III/IV.

Turul Nemzetség, ahol ezek a viseletek meg is vásárolhatók.
https://www.turulnemzet.hu

A harmadik ing már másféle ember képét idézi meg bennem.

Törtfehér anyag, visszafogott barna tarcali palmettás hímzés, egyszerű szabás. Nem harsány, mégis van benne valami régi magyar tartás. Egy olyan motívumvilág, amely nem csak díszít, hanem emlékeztet is arra, hogy előttünk már nemzedékek éltek, dolgoztak, ünnepeltek és hagytak maguk után valamit. Van benne valami, amit a mai ruhákból sokszor hiányolok:

méltóság.

Régen nem kellett tízféle ruha egy embernek. Volt, amit munkára hordott. Volt, amit megkímélt ünnepre. És amit birtokolt, arra vigyázott, mert tudta, mennyi munka van mögötte.

Nekem ez az ing ezt a világot idézi.

100% pamutból készült, természetes, bőrbarát viselet, így nem csak fényképen mutat jól. Jó érzés hordani is. Nekem pedig ez fontos.

Oszd meg, hogy mindenkihez eljusson akit érdekelhet, s ha vásárolsz használd a NAGYMAJOR5 kuponkódot, hogy olcsóbban megkaphasd a választott viseletet.

Tisztelettel,
Nagymajor

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. II/IV.Turul Nemzetség, ahol ezek a viseletek meg is vásárolhatók.https://www.turu...
07/10/2026

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. II/IV.

Turul Nemzetség, ahol ezek a viseletek meg is vásárolhatók.
https://www.turulnemzet.hu

A második ing már egészen más világ.

Ez már egy cifraságosabb darab.

Szélesebb ujj, erősebb díszítés, komolyabb tartás. De nekem még így sem puha, nem úri, nem szalonba való viselet. Inkább olyan, mintha egy régi betyár vagy szegénylegény magára vette volna, mikor ember elé kellett állni, de közben bármikor lóra is ülhetett volna benne.

Nekem főleg feltűrt ujjal adja vissza igazán.

Úgy már inkább az a világ szól belőle, ahol a ruhát nem nézegették, hanem viselték.
Beleizzadtak. Beleporosodtak. Kiállást adott az embernek.

Ez az ing is 100% pamut, természetes és bőrbarát viselet, és éppen ez benne a jó. Nem csak mutatós, hanem élő darab, olyan, amit fel lehet venni.

„Lehet cifra az ing, lehet fényes a csizma ha az ember mögötte hitvány, a gúnya sem ér többet egy rongynál. Mert a becsületet nem hímezik az ingre. Azt az ember hordja magán.”

Oszd meg, hogy mindenkihez eljusson akit érdekelhet, s ha vásárolsz használd a NAGYMAJOR5 kuponkódot, hogy olcsóbban megkaphasd a választott viseletet.

Tisztelettel,
Nagymajor

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. I/IV.Akik régóta követtek, azok tudják rólam, hogy a betyárvilág mindig közel áll...
06/10/2026

RUHÁK, AMELYEKRE MÉG EMLÉKSZIK A FÖLD. I/IV.

Akik régóta követtek, azok tudják rólam, hogy a betyárvilág mindig közel állt hozzám. Azt is tudjátok, hogy jó ideje együtt dolgozom a Turul Nemzetség-el, ahol ezek a viseletek meg is vásárolhatók.
Ezen a linken találjátok a weboldalt:
https://www.turulnemzet.hu

A következő egy hétben négy inget mutatok meg nektek.

Az első ez a fekete ing.

Ez nem egy cifra darab. De pont ezért szeretem.

Van benne valami paraszti. Valami kemény. Olyan, mint egy régi ember, aki nem beszélt sokat, mert nem volt rá szüksége. Elég volt ránézni a kezére, a csizmájára, az arcára, és tudtad, hogy végigdolgozta a napot.

Bő. Egyszerű. Fekete. 100% pamutvászon, természetes, bőrbarát viselet. Olyan, amit nem sajnálnék felvenni udvarra, vásárba, szüretre, vagy csak leülni benne este a pad szélére.

A ruha elkopik. A csizma kiszakad. A kéz kérges lesz.
De ha az emberben van tartás, azt sem sár, sem szegénység, sem idő nem veri le róla.

Oszd meg, hogy mindenkihez eljusson akit érdekelhet, s írd meg kommentbe te mit gndolsz erről?

Tisztelettel,
Nagymajor

Sokan még mindig úgy beszélnek az önellátásról, mintha csak annak lenne értelme, ha van 5 hektárod, 40 állatod, traktora...
04/10/2026

Sokan még mindig úgy beszélnek az önellátásról, mintha csak annak lenne értelme, ha van 5 hektárod, 40 állatod, traktoraid, és reggeltől estig úgy élsz, mint egy száz évvel ezelőtti parasztember.

Na pont ez az a hazugság, amit ideje lenne kidobni.

Az önellátásnak nem kell teljesnek lennie.
Nem kell mindent megtermelned.
Nem kell kivonulnod a világból.
Nem kell hozzá gazdának születni.
És nem kell hozzá álomvilágban élni sem.

Az önellátás igazi értelme nem az, hogy hirtelen mindent te csinálsz.
Hanem az, hogy nem vagy teljesen kiszolgáltatva.

Hogy van pár tyúkod, egy kis kerted, befőzött ételed a polcon, valamennyi tartalékod a kamrában, józan paraszti ész és tudás a fejedben. Van bátorságod, felelősségtudatod.
És van annyi önállóságod, hogy ne omolj össze attól, ha a világ körülötted éppen megint megbolondul, s meginog.

Nem álmot kell árulni az embereknek.
Hanem egy járható utat.

Mert a legtöbb ember nem arra vágyik, hogy hős legyen.
Csak arra, hogy legyen egy kis nyugalma.
Egy kis biztonsága és saját ereje.
Ne érezze azt, hogy teljesen mások kezében van az élete.

Na erről kellene szólnia az önellátásnak.
Nem a tökéletességről.
Hanem arról, hogy egy kicsit újra a saját lábadon állj.

Tervezem, hogy hamarosan rendezvényekre, találkozókra és közösségekhez is hívható legyek egy előadással, ahol erről az útról beszélek.

Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson, s írd meg kommentbe, hogy szerinted mennyire fontos ez a mai világban.

Tisztelettel,
Nagymajor

Ez az ÉLETSZERŰ ÖNELLÁTÁS.

Buhurt vagy hagyományőrzés?A hagyományőrzés lassú, aprólékos munka.Nem jelmezbál. Nem az számít, hogy jól mutatsz-e a fo...
06/09/2026

Buhurt vagy hagyományőrzés?

A hagyományőrzés lassú, aprólékos munka.

Nem jelmezbál. Nem az számít, hogy jól mutatsz-e a fotón, hanem hogy a viselet, a szabás, az anyag, a lelet és a forrás összhangban van-e. Egy gomb helye, egy öv szélessége, egy kapocs formája vagy egy lábbelitalp is számít. Ha ezekre legyintesz, nem rekonstruálsz, csak középkoriasat játszol.

Számít az is, hogyan élt, dolgozott, imádkozott és gondolkodott az ember, akit megpróbálsz megérteni.

Ehhez türelem és alázat kell. Minél mélyebbre ásol a forrásokban, régészeti leletekben és ikonográfiában, annál világosabb lesz, hogy mennyire keveset tudsz.

A buhurt más állat.

Ott becsukódik a sisak. Elfogy a levegő. Beizzad a gambeson. A brigandin vagy a lemezvért alatt megsül a tested. Nehéz lesz a kard, csúszik a markolat, valaki pedig teljes erőből neked jön.

Aztán kiderül, mennyit ér a kondíciód, a lábmunkád, a technikád és az önuralmad.

Ez küzdősport. Nem történelmi rekonstrukció ugyanabban az értelemben. A buhurt nem azért van, hogy minden szegecs, varrás és réteg pontosan megfeleljen egy konkrét leletnek. Más a célja: páncélban küzdeni, terhelést bírni, csapatban dolgozni, és nem szétesni az első kemény menet után.

Talán éppen ezért nevetséges, amikor a két tábor egymást kezdi osztani.

Lehet tökéletesen rekonstruált viseleted, kézzel varrt tunikád, korhű lábbelid és forrásokkal megtámogatott felszerelésed úgy, hogy fogalmad sincs, milyen tíz-tizenöt kiló vas alatt elfogyni. Nem tudod, milyen, amikor a sisakban kapkodod a levegőt, a pajzs már ólomnak érződik, és a karod egyszerűen nem akar tovább emelkedni.

És lehet száz buhurtmeccsed, rengeteg találatod és komoly páncélos rutinod úgy, hogy fogalmad sincs, milyen ember hordhatta azt a páncélt, amelynek modernizált másolatában küzdesz. Nem tudod, miért olyan a szabása, miért ott van a csat, miért olyan a sisak látónyílása, vagy hogy a felszerelésed egyáltalán melyik korszakhoz és társadalmi réteghez köthető.

Mindkettő félre tud csúszni.

Viszont mind a kettő ugyanabból a vágyból születik: közelebb kerülni valamihez, ami már elmúlt.

Mi pedig évszázadokkal később azon veszekszünk, ki szereti „helyesebben” ugyanazt a múltat.

Ez már nem szakmai vita. Ez legtöbbször csak ego, kapuőrség és sértett büszkeség.

Szerintem nagyon fontos az, hogy ideje lenne még most az elején belátnia mind két félnek, hogy nem lesz attól értékesebb a saját útja, ha közben lenézi a másikat.

Két ember, aki ugyanabból a kútból iszik, bolond, ha egymástól félti a vizet. Aki pedig a másik ágát akarja levágni, könnyen elfelejti, hogy ugyanaz a gyökér tartja őt is életben.

Tisztelettel,
Nagymajor

A hagyományőrzés lehetne az újkor terápiája.Két nap is hagyományőrző rendezvényem vettem részt a héten.Nem volt Adidas, ...
30/08/2026

A hagyományőrzés lehetne az újkor terápiája.

Két nap is hagyományőrző rendezvényem vettem részt a héten.

Nem volt Adidas, se Nike, nem volt az a rohadt állandó kérdés, hogy vajon ki mit gondol rólam.

Volt helyette gyűrött lenvászon ing. Por. Izzadság. Szakadt bőrcipő. Árnyékban fekvés. Duna-part. Fürdés. Harc. Páncélok. Fáradtság. Csend.

És érdekes módon senki nem halt bele abba, hogy nem nézett ki tökéletesen.

Sőt.

Mert a hétköznapi életben lassan már mindenre címkét ragasztunk. Milyen ruhát hordasz. Milyen autód van. Hova jársz. Mit dolgozol. Hogy nézel ki. Mit posztolsz. Mennyit keresel.

Aztán csodálkozunk, hogy úgy élünk, mintha állandóan vizsgáztatna minket valaki.
Pedig a legtöbb embert valójában kurvára nem érdekli.
Mi mégis egész életeket építünk arra, hogy hátha igen.

Ez a két nap engem visszarántott valami egyszerűbbe.

Oda, ahol leülsz a földre, ha elfáradtál. Bemész a Dunába, ha meleged van. Felveszed azt, amid van. Eszel, ha éhes vagy. Harcolsz, ha oda kell állni.

Nincs szerepjáték a hétköznapi értelemben.
És talán pont ez benne a legnagyobb irónia.
Középkori ruhát vettünk fel, és közben sokkal kevésbé kellett szerepet játszani, mint a modern világban.

Lehet, hogy nem is több szabadság kellene nekünk.
Csak kevesebb félelem attól, hogy mások mit gondolnak.

Te mennyire félsz ettől?

Tisztelettel,
Nagymajor

S a történet folytatódik…Szerdán és csütörtökön először álltam oda úgy igazán, mint egy parasztember, akinek először adt...
29/08/2026

S a történet folytatódik…

Szerdán és csütörtökön először álltam oda úgy igazán, mint egy parasztember, akinek először adtak vasat a kezébe, aztán azt mondták neki: most mutasd meg, mennyi van benned.

Megvolt az első bemutatóm, az első szabad harcos párbajom és az első csapatharcom is. És igen, fellöktek. Földhöz vágtak. Kaptam ütést bőven, elfogyott a levegő, elfáradt a karom, néha későn mozdultam, néha rosszul.

De amikor a földre kerültem, felálltam. Amikor elfáradtam, mentem tovább. Amikor valami nem sikerült, nem kezdtem el magyarázni, hogy miért.
Mert odabent, a sisak alatt, az ember már nem sok mindent tud hazudni magának. Ott csak az marad, amit valóban magaddal vittél: a félelmed, az akaratod, a becsületed, és az, hogy amikor nehéz lesz, maradsz-e.

Talán egy egyszerű ember mindig így tanult harcolni. Nem azért, mert nem félt. Hanem mert nem volt más út előre, csak az, hogy újra felálljon. Nem az számított, hányszor verték földhöz, hanem az, hogy egyszer sem maradt ott azért, mert könnyebb lett volna.

Nekem ezen a két napon nem az jelent***e a legtöbbet, hogy akik már jártak előttem ezen az úton, látták, hogy nem fordulok vissza. Látták, hogy kezdő vagyok. Látták a hibáimat is. De talán azt is látták, hogy nem akarok többnek látszani annál, ami vagyok. Csak tanulni akarok, dolgozni, és ha kell, századszor is felállni.

Végül a csapat egyhangúan befogadott maga közé. Megajándékoztak a bizalmukkal.

Én azt hiszem, vannak dolgok, amelyeket nem ügyességgel nyer meg az ember. Nem erővel. Nem pénzzel. Hanem azzal, ahogyan hordozza a vereségét. Azzal, hogy tud-e alázattal veszíteni, tud-e tiszta szívvel visszaállni a sorba, és marad-e benne annyi hit, hogy a következő ütés után is legyen miért talpra állnia.

“Mert végül a páncél sem tesz harcossá. Legfeljebb gyorsabban kiderül benne, hogy mennyi van mögötte.”

Tisztelettel,
Nagymajor

A csillogó termekben lehet izmot építeni. De az igazi harcosokat gyakran nem a tükrök és a modern gépek nevelik ki, hane...
22/08/2026

A csillogó termekben lehet izmot építeni. De az igazi harcosokat gyakran nem a tükrök és a modern gépek nevelik ki, hanem a föld: a sár, a hideg, a nehéz munka és az élet, amely nem kérdezi meg, készen állsz-e.

A kétkezi ember másképp válik erőssé.

Nem fél bekoszolódni. Nem omlik össze attól, ha valami kényelmetlen. Tágabb a komfortzónája, mert az élet már régen megtanította neki: nem minden feladat kellemes, és nem minden nap könnyű.

A lassabb, kézzelfoghatóbb világ megtanít várni, figyelni és kitartani. Arra, hogy az eredményhez idő kell, és hogy nem minden nehézséget lehet egyetlen mozdulattal vagy gyors megoldással eltüntetni. Ettől ezek az emberek nemcsak edzettebbek, hanem stabilabbak is lesznek.

Talán éppen ezért lenne fontos, hogy a mai ember újra megtanuljon tudatosan lassítani.

Mert miközben folyamatosan a szebb, drágább, modernebb és látványosabb dolgokat keressük, észre sem vesszük, hogy az élet közben elrohan mellettünk. Egyre több inger ér minket, mégis egyre nehezebben találunk nyugalmat. Inog a talaj a lábunk alatt, és vele együtt a mentális egészségünk is egyre bizonytalanabbá válik.

Pedig nem a felszerelés teszi az embert harcossá. Nem a ruha. Nem a terem. Nem az, hogy kívülről minek látszik.

Hanem az, hogy akkor is dolgozik-e, amikor senki nem nézi.

Mi ebből a világból jövünk.

Kétkezi munkásokból. Vidéki emberekből. Olyan családokból, ahol mindig akadt valami, amit meg kellett javítani, fel kellett ásni, fel kellett emelni vagy egyszerűen végig kellett csinálni.

Ez a mi erőnk.

Nem azért, mert többek lennénk másoknál, de nem is azért, mert kevesebbek.

Az embernek nem mindig könnyebb életre van szüksége. Néha erősebb vállra, csendesebb elmére és biztosabb lélekre.

Tisztelettel,
Nagymajor

Eltűnődtem azon, vajon hol van az igazság.Tényleg mindig a nagyobb ember az erősebb?A Buhurtban elsőre könnyű azt mondan...
20/08/2026

Eltűnődtem azon, vajon hol van az igazság.

Tényleg mindig a nagyobb ember az erősebb?

A Buhurtban elsőre könnyű azt mondani, hogy igen. Egy 110 kilós, erős harcos több tömeget visz az ütközésbe. Nehezebb elmozdítani. Közelharcban természetes előnye van egy 70–75 kilós emberrel szemben.

De ahogy egyre többet gondolkodom rajta, annál kevésbé érzem ilyen egyszerűnek.

Mert a Buhurt nem pusztán erőről szól.

A nagyobb test nagyobb erőt jelenthet, de nagyobb terhet is. Azt a testet mozgatni kell. Hordozni kell a páncélt. Bírni kell a terhelést. És ahogy telik az idő, az erő önmagában egyre kevesebbet ér, ha nincs mögötte állóképesség, technika és jó helyezkedés.

A kisebb ember pedig nem tudja ugyanazt tenni, amit a nagyobb.

Nem állhat oda és mondhatja: „majd én erőből megállítalak.”

Mozgás. Időzítés. Szögváltás. Türelem. És annak felismerése, mikor kell küzdeni, és mikor bölcsebb elengedni egy helyzetet.

Talán ezért érdekes számomra a Buhurt.

Mert egy idő után már nem azt kérdezem, hogy ki az erősebb.

Hanem azt, hogy ki tudja jobban használni azt, amit kapott.

Isten nem egyforma testet, nem egyforma erőt és nem egyforma képességet adott mindannyiunknak. De talán nem is az volt a cél, hogy egyformák legyünk.

A nagy embernek meg kell tanulnia uralni az erejét.

A kisebbnek pedig meg kell tanulnia, hogyan fordítsa előnnyé azt, amiben más gyengébbnek látja.

De szerinted hol van az igazság? A 110 kilós, brutális erejű harcosé az előny, vagy a 75 kilós, gyorsabb és technikásabb harcosé?



Tisztelettel,
Nagymajor

Cím

Komló

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Nagy Major új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Nagy Major számára:

Parancsikonok

Megosztás

További Komló városi élelmiszer- és italszolgáltatások

összes Megjelenítése