22/05/2026
Van nálunk egy ilyen kis „nevelde” csirkeól, ahol azok a p**ik laknak, akik már nem teljesen kicsik, de még nem is nagyok.
Pár hete ide költözött az egyik saját állományból kelt punk p**i. És ez az állat... ÁLLANDÓAN megtalálja, hol lehet megszökni.
A férjemmel már napi szinten járjuk körbe a kifutót, mint valami helyszínelők:
hol a rés?
hol ásta ki?
hol fér ki?
HOGYAN?!
De semmi. Konkrétan fogalmunk sincs, hogy csinálja.
A lényeg, hogy a p**i a szomszédnál érzi magát a legjobban. Mert ugye tudjuk: a szomszéd füve mindig zöldebb.
Ezért ez a bátor hölgy (szerintem… bár azt hiszem csirkegenderblind vagyok) tisztelettel megkapta a szomszéd nevét. Nevezzük most a történet kedvéért Pistának (Férfi neve van).
Azóta minden reggel és délután így néz ki az életünk:
Pista, de hát hogy a pi****ba jutottál már megint ki?!
Pista, a büdös életbe, most ugye szivatsz?!
Pista, már mindenhogy bezártalak abba a rohadt ketrecbe, miért jössz mindig ki?!
Pista, TE MEGINT A SZOMSZÉDBAN VAGY?!
Pista, könyörgöm, legalább mondd meg, hol jössz ki…
Pista, te nem csirke vagy, hanem Houdini.
És akkor… az egyik délután, miután már sokadszor vádoltam meg Pista édesanyját az ősi mesterség űzésével, egyszer csak leesett, hogy nem biztos, hogy ez volt életünk legjobb névválasztása.
Úgyhogy gyorsan rohantam fel a kerítéshez mély elnézéseket kérni a szomszéd feleségétől, és elmagyarázni, hogy EZ EGYÁLTALÁN NEM ÚGY VAN.
Hanem van egy csirke. Aki Pista. De lány. És kijön. Mindig. És...
Végtére is mindegy... Mindegy... :D