04/09/2026
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1520647810103276&set=a.637191205115612
Fenékküszöb – Ki tudta, ki merte, ki t***e?
(Hangyaleső No534)
Péter augusztus 27-i napirend előtti felszólalása a nyári aszályból, az alacsony dunai vízállásból és az ezekkel egy időben kialakult energiaválságból indult ki. A miniszterelnök szerint a problémák egymást erősítették: miközben a hőség növelte az áramigényt, az apadó Duna csökkent***e a Paksi teljesítőképességét. A mélyponton az erőmű a névleges 2000 MW helyett mindössze 230 MW-ot termelt. A kormány válaszának központi elemeként Magyar a fogyasztás önkéntes visszafogását, a paksi műszaki beavatkozásokat, majd a fenékküszöb megépítését és a bárkák alkalmazását emelte ki. A válságkezelés sikerét nem saját vagy kormánya eredményének, hanem a vízügyesek, energetikusok, honvédek, erőművi dolgozók, vállalkozások és a fogyasztásukat önként mérséklő magyarok közös teljesítményének nevezte.
Beszédének politikai része azonban már jóval kevésbé szólt nemzeti összefogásról. Magyar élesen szembe állította a Pakson dolgozókat az ellenzéki politikusokkal: az egyik oldalon szerinte „a munkagépek, a daruk, szivattyúk, a hajnali mérések, az éjszakai műszakok”, a másikon „a nyaralás, a fesztivál, a hideg sör, a pálinka, a jacht, a meccs, a hazudozás, a hárítás és a dezinformálás” állt. A korábbi Fidesz–KDNP-kormányokra hárította annak felelősségét, hogy a vízügyi, energetikai és paksi alkalmazkodási beruházások egy része elmaradt. Az ellenzéket azzal vádolta, hogy segítség és szakmai javaslatok helyett riogatott, miközben meghívását sem fogadta el a paksi helyszíni tájékozódásra. Azt állította: a válság megmutatta, hogy a magyar szakemberek és intézmények képesek gyorsan cselekedni, ha a politika meghallgatja őket és biztosítja a szükséges forrásokat. Bejelent***e, hogy ősszel új klímatörvényt és új vízgazdálkodási szabályokat terjesztenek az Országgyűlés elé, valamint felülvizsgálják a kritikus infrastruktúrát és az elmaradt beruházásokat. Beszédét azzal a politikai képpel zárta, hogy ezen a nyáron két Magyarország mutatkozott meg: „Az egyik dolgozott, a másik beszélt. Az egyik Magyarország megoldást keresett, a másik bűnbakot”. Magyar Péter tehát mint kritizált elődje ( Viktor) szétválaszt és nem összefog. Ebben a dimenzióban nem sikerül meghaladnia az előzményeket.
*
László (Mi Hazánk): A frakcióvezető kiszélesít***e a képet a vízhiányára [mi köze ennek ehhez a vízlépcsőhöz], és azt állította, hogy az ott élő lakosságot a kormány magára hagyta. A paksi vita szempontjából ennél fontosabb állítása az volt, hogy a végül alkalmazott műszaki megoldást az ellenzék már korábban felvet***e: „Megmondták azt a megoldást: fenékküszöbépítés, két bárka elsüllyesztése, amiről már korábban mi is itt beszéltünk az Országgyűlésben […] Ha ön nem késlekedik […] akkor lehet, hogy egyetlenegy turbinát sem kellett volna leállítani, és ami még ennél is fontosabb, 40-45 milliárd forintot takaríthatott volna meg a magyarok, a magyar adófizetők számára.” A felszólalásának második felében már általános kormánykritikára tért át: inkompetenciával, globalista, progresszív diktatúra építésével és rendszerszintű korrupcióval (sic!) vádolta a Tisza-kormányt.
Bence (KDNP): „A felszólalásában többet beszélt az ellenzéki politikusokról, mint a paksi helyzetről. Többet foglalkozott az ellenzéki pártok vezetőivel, mint a mérnökökkel vagy a Pakson dolgozó energetikai szakemberekkel, vagy a vízügyesekkel.” – hangzott a kritikája. Nekem nem tűnt így. Rétvári legerősebb állítása azonban szintén az intézkedések időzítésére vonatkozott. Emlékezt***e a Tisza képviselőit arra, hogy szerinte a fenékküszöb és a bárkák alkalmazása már korábban elhangzott ellenzéki javaslatként, Magyar pedig akkor még veszélyesnek minősít***e ezeket: „A Parlamentben a jegyzőkönyv megőrzi azt, hogy valaki mit mondott egy, két vagy három héttel ezelőtt. […] Amikor elhangzottak azok az ellenzéki javaslatok, amelyek akár fenékküszöbbel voltak kapcsolatosak, vagy bárkák elsüllyesztésével voltak kapcsolatosak […] a miniszterelnök […] azt mondta nekünk, hogy ezekkel a javaslatokkal veszélyeztetjük Paks működési engedélyét […] és veszélyeztetjük a dunai hajózást”. Mert a valóság nem ilyen ellentmondásos és a 22-es csapdája mindig visszaköszön?
„Ha ezeket a javaslatokat hamarabb megfogadja a kormány, kisebb lett volna a baj. Hiszen ami miatt minket itt pellengérre állított a miniszterelnök úr, utána azt valósította meg.” Rétvári szerint a késlekedés (sic!) tízmilliárdokban mérhető kárt okozott, és arra is hivatkozott, hogy már az első hőkupola után fel kellett volna készülni a következőre. Magyar azon vádját, hogy az ellenzék riogatott, visszafordította a miniszterelnökre: „A legnagyobb riogató ön volt, mert ön azt mondta a magyar embereknek, hogy egy-két napon belül, konkrét napokat megnevezve, teljes Paks leáll”. A Fidesz–KDNP előző 16 évének védelmében az interkonnektorok, a határkeresztező villamosenergia-kapacitás, a naperőművek és a hálózat fejlesztését hozta fel, amelyek szerinte éppen most tették lehetővé az import növelését és mérsékelték a válságot. Végül azt kérte Magyartól, hogy ne a fogyasztókra helyezze át a felelősséget: „Ne hamis bűntudatot keltsen az emberekben, hogy azok az emberek hibásak lennének, akik délután vasalnak vagy mosnak, hanem igenis vállalja a felelősséget a saját késlekedésükért.” Nekem eszembe sem jutott, hogy bűntudatot kellett volna éreznem, és az sem, hogy a fenékküszöb-építés kapcsán Magyar mérlegelése – a téma politikai előéletét tekintve – nem volt indokolt.
János (Fidesz): Ő egyetlen fennkölt mondatba sűrít***e az ellenzéki vita talán legjobb kérdését: „Magyarország számíthatott a magyar emberekre, de a magyar emberek számíthatnak-e Magyarország kormányára? Ez a valódi kérdés”. Én nem gondolom azt, hogy kevésbé, mint az előző kormányra, akik EU-politikája, Orosz- és Kínabarát viselkedése, hirtelen meggazdagodása, nálam is kiverte a biztosítékot. Értem persze, hogy ők mertek ’bátorak’ lenni, de nekem a megfontoltság és a tiszta kéz a mániám. „Szerencsés az az ország, ahol hősök születnek, de még szerencsésebb az az ország, ahol nem kell hősöknek születniük ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket fel lehessen számolni vagy el lehessen kerülni.” Bóka szerint a kormány nem t***e meg időben sem az általános felkészüléshez, sem a konkrét válság kezeléséhez szükséges lépéseket: „A kormány elmulasztotta azokat az előzetes lépéseket, amik a válsághelyzetet mérsékelhették volna. A döntésekkel késlekedett, ez sokba került a magyar embereknek”. Mennyit késlekedett e területen a Fidesz-KDNP? Szerinte Magyar beszéde azért fog rosszul öregedni, mert hasonló válságok ismétlődhetnek, ha a kormány az elődöket hibáztatja, az állampolgárokra hárítja a válságkezelés egy részét, és kormányzás helyett kommunikációs offenzívát folytat.
András (Tisza): A frakcióvezetője egészen más irányból közelített. Korábbi vezetőfejlesztési tapasztalataiból kiindulva az ellenzéket olyan szervezeti szereplőkhöz hasonlította, akik folyton kritizálnak, másokat hibáztatnak, de maguk nem vállalnak felelősséget. Paksra fordítva az érvelést a 16 éves Fidesz–KDNP-kormányzás felelősségét kérte számon: „16 évig miért nem oldották meg ezt a dolgot? 16 évig miért nem készült erre egy (sic!) megoldás? Ha ennyire tudták előre, hogy itt problémák lesznek […] miért nem készít***ek egy (sic!) stratégiát erre? Miért nem cselekedtek? Miért nem döntöttek? Miért nem biztosítottak rá költségvetési forrást?”. Szerinte: „Azzal törődtek, hogy kritizáljanak, azzal törődtek, hogy ármánykodjanak, azzal törődtek, hogy máshol keressék a hibát, ahelyett, hogy hozzátennék. Önök elárulták ezeket az embereket. Önök elárulták a magyar embereket (sic!)”.
*
Magyar viszontválaszának első része ismét a Pakson dolgozók méltatásáról szólt. Egy konkrét történettel érzékelt***e, milyen személyes áldozatokat követelt a védekezés, majd visszatért Rétvári riogatás vádjára. A miniszterelnök szerint Paks teljes leállása valóban közvetlen veszély volt: „Nagyon közel voltunk a lekapcsoláshoz, tisztelt frakcióvezető úr, ugye azt mondta, hogy riogattunk. Én nem tudom, hogy önnek 3-4 milliméter az soknak számít-e. Ennyire voltunk attól, hogy le kelljen kapcsolni 44 év után először a paksi atomerőművet […] Próbáltuk önöknek elmagyarázni, hogy működik egy atomerőmű, hogy miért volt az, hogy augusztus 12-én tudott a kormány dönteni fenékküszöb építéséről, bárkák esetleges elsüllyesztéséről. Ehhez nem elég egy körző, ehhez nem elég egy villogó szemüveg […] Itt szakemberek, a Műszaki Egyetem legjobb szakemberei, mérnökei, a legjobb tervezőirodák dolgoztak együtt az Országos Atomenergia Hivatallal, a Paksi Atomerőművel, a Vízüggyel, a Honvédséggel. […] Itt számok vannak, tények vannak, felelősség van […] Amikor elkészültek ezek a szakemberek – nem 24 óra alatt, nem 48 óra alatt, hanem pár nap alatt, egy rövid hét alatt – a lehetőségekkel, az opciókkal, és világosan elmondták a kormány számára […] minek mi a kockázata, mihez mennyi időre van szükség […] akkor a kormány azonnal meghozta ezeket a döntéseket”.
Ütközött itt két narratíva. Toroczkai, Rétvári és Bóka szerint a műszaki megoldás korábban ismert volt, ezért a kormány késlekedett. Magyar szerint viszont egy ötlet és egy engedélyezhető, biztonságosan végrehajtható műszaki terv nem ugyanaz: a politikai döntés csak a mérnöki, vízügyi, nukleáris biztonsági és végrehajtási feltételek kidolgozása után születhetett meg. Magyar ellenpéldaként Cernavodă esetét is elővette: „Önök azt követelték [Toroczkai úr], hogy csinálja azt a Tisza-kormány, amit Cernavodă-nál a román atomerőműnél [azt végül leállították]. Ha önökre hallgattunk volna, lehet, hogy egy megawatt, egy kilowatt áramot nem termelne most a paksi atomerőmű.”
A válasz innentől fokozatosan eltávolodott Pakstól. Rétvári energiaböjt kifejezéséből kiindulva Magyar a korábbi kormányok válságkezelését, különösen a Covid-járványt támadta. A hangnem ekkor már végképp parlamenti adok-kapokká változott. A képviselők cirkuszi teljesítményeket mutattak fel {címkép: Dübörgés [©(db) → AI]}.
*
---
A fenékküszöb mai állapota Augusztus 29-én Magyar Péter azt közölte, hogy két héttel a tervezett határidő előtt elkészült az első ütem, a két oldalról épített kőtest a Duna teljes szélességében összeért, és addig mintegy 43 ezer m³ követ épít***ek be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a műtárgy végleges állapota rendeződött volna. Már az augusztus 23-i helyszíni tájékoztatón elhangzott, hogy emelkedő vízhozam esetén megkezdhetik a fenékküszöb visszabontását. Vagyis az akkori kialakítást nem feltétlenül szánták változatlan formában tartós műtárgynak. A szakemberek közben folyamatosan mérték a medret, modellezték a vízmozgást és erősítették a mederbiztosítást. Szeptember 2-án az Átlátszó ennél súlyosabb műszaki problémáról számolt be. A lap szerint a két oldalról egymás felé épített kőtest leszűkít***e a folyó keresztmetszetét, ezért a résben jelentősen felgyorsult a sodrás, és a korábban 4-5 méter körüli medermélység egyes helyeken 13, illetve 16-18 méterre növekedhetett. Az Átlátszó szerint maga a fenékküszöb is károsodott; Ruszin-Szendi Romulusz egyik videójában úgy fogalmazott: „amit nappal építünk, este leomlik”. A meder és a kőtest stabilizálását több mint száz betonelem beemelésével próbálják segíteni. Az Átlátszó értesülése szerint emiatt már az is kérdésessé vált, hogy az eredeti tervek szerint teljesen kiépíthető-e a fenékküszöb, vagy módosítani kell a konstrukciót.
A fenékküszöb jogi-környezetvédelmi sorsa ugyancsak nyitott. Az Átlátszó szerint az építkezés környezetvédelmi működési engedély nélkül kezdődött el, miközben a Duna ezen szakasza Natura 2000 terület. A kormányrendelet szerint a Natura 2000 hatásbecslést is tartalmazó környezetvédelmi felülvizsgálat alapján az engedélykérelmet csak szeptember 30-ig kell benyújtani. Az EMLA környezetjogásza szerint a hatóság utólag is előírhat feltételeket, korlátozhatja vagy megtilthatja a tevékenységet, sőt elvileg az engedélyt is megtagadhatja. A kormányzati álláspont ezzel szemben az, hogy a beruházás a környezet- és természetvédelmi előírások figyelembevételével valósult meg.
A jelenlegi helyzet tehát röviden: a fenékküszöb első ütemét a kormány késznek nyilvánította, de végleges állapotról még nem beszélhetünk. A magasabb vízhozamnál eleve számoltak részleges visszabontással; közben műszaki probléma jelentkezett a felgyorsult sodrás és a mederkimosódás miatt; az eredeti konstrukció esetleges módosítása felmerült; és még a környezetvédelmi engedélyezési eljárás sem zárult le. Emiatt ma még nem eldöntött, hogy a mostani kőtestből tartós paksi vízszintszabályozó műtárgy, módosított fenékküszöb vagy részben visszabontott ideiglenes beavatkozás marad-e.
---
A meghatározó kisebbségben lévő ellenzék állítása szerint a megoldást korábban ismerték és javasolták, a kormány először elutasította, majd néhány nappal később végrehajtotta; ezért az energiatermelés kiesésének és az ebből származó több tízmilliárdos költségnek legalább egy része elkerülhető lett volna. Magyar válasza szerint viszont egy politikus vagy szakértő által kimondott fenékküszöb még nem műszaki terv: nukleáris létesítmény mellett csak akkor lehetett dönteni, amikor elkészültek a számítások, kockázatelemzések, tervek és végrehajtási változatok. Ez már nem kommunikációs, hanem ellenőrizhető ténykérdés.
A jó kérdés nem az, ki mondta ki először a fenékküszöb szót (ez csak gyerekes önfényezés), hanem az, hogy mikor vált szakmailag előre láthatóvá az a helyzet, amelyre fel kellett volna készülni. Ha évekkel korábban, akkor a Fidesz–KDNP tizenhat éve kerül a mérleg egyik serpenyőjébe; ha csak a válság napjaiban, akkor azt kell megvizsgálni, valóban késlekedett-e a Tisza-kormány a döntéssel. Az általam egyre elképedtebben nézett parlamenti dübörgés önmagában egyik állítást sem bizonyítja. Csak: produkció!
Darvas Béla
