05/08/2026
Folyamatosan az az érzésünk, hogy mindig küzdenünk kell valami ellen. De ez valójában legtöbbször nem valami ellen van, hanem az elveinkért. Már kamaszkorom óta mondogatja az anyukám, hogy mindig a nehezebb utat választom. Lehet.
Mert a világ szerintem nem a jó irányba halad. Könnyebb lenne beállni a sorba, de akkor elveszne a remény és a jóérzés, hogy tettem valami előremutatót. Ezért nehéz és folyamatos küzdelem az életünk – de kifejtem, mire gondolok.
A szakmai utunk elején az ország akkor legfelkapottabb vidékére kerültünk, megbecsültek minket, szinte luxusban dolgozhattunk. De azt éreztük, hogy ez semmi másról nem szól, csak a pénzről és a külsőségekről. Ez pedig nem a mi világunk, inkább hazaköltöztünk Hajós-Bajára, az akkor legkevésbé ismert borvidékre, hogy itt tegyünk valami maradandót. Keserves törtetéssel, hosszú évekig tartott, hogy legyen valami látszatja a mindennapjainknak. Fontos volt nekünk ez a táj, és egyre fontosabb. Ezért a gépesítés helyett a kézimunkát választottuk, a jelenlétet, a környezettudatos gazdálkodást. A rezisztens, bőtermő szőlők helyett a hagyományos, ám baromi érzékeny fajták megtartása mellé álltunk. Alig termő idős tőkéket mentettünk meg. Sokszoros munkával tettük és tesszük mindazt, amit egyszerűbben is lehetne, de úgy csak lelketlenül. A beavatkozásmentes borkészítést választottuk, ami kb százszoros rizikó, de így lesz egyedi és számunkra hiteles, ami a palackba kerül. Ültettünk és ültetünk fákat, amikkel meló van és nehezebbé teszik a művelést, de cserébe sokat tesznek a jövőnkért. Állatokat hoztunk a birtokra, ami egy újabb kötöttség, de van helyük a mai mezőgazdaságban is! Mindennap itt vagyunk, nem adjuk ki a nehéz munkát sem másnak - pedig biztos jobb lenne most valahol máshol a kinti 45 fok helyett.
Évek óta próbáljuk felhívni a figyelmet a káros gazdálkodási formákra és a jó gyakorlatokra is.
Miközben a jövő talán sosem volt még ilyen bizonytalan és mindenki az alkoholmentességről beszél, mi mindent egy lapra feltéve pincét építünk... Mert a borok által jutunk el az emberekhez és rajtuk keresztül kapunk visszajelzéseket, hogy talán nem őrültünk meg teljesen.
A bor az eszközünk a jó ügyekért való küzdelemben - legyen az a tiszta élelmiszerekre való figyelemfelhívás, a kisvállalkozások küzdelmeinek és értékteremtő munkájának kihangosítása, a tudatos döntéshozás, a permakultúra jövője, a vidéki élet küzdelmei vagy az emberi kapcsolatok elszürkülése. Hú, még mennyi mindent írnék ide! De várnak a gyerekek. Szóval hisszük, hogy a bor ellenség helyett marad az alkalmi pillanatok megbecsült szereplője, közösségeket összehozó erő és egy tiszta ital, ami a természetet a legszebb valójában kínálja az embereknek egy jó beszélgetés vagy finom étel mellé.
