14/06/2026
Mindig mondjátok nekünk csillogó szemekkel, hogy "jaaaj, én is úúgy szeretnék egy saját szőlőbirtokot és saját borokat készíteni"!
És valóban megvan ennek az életformának a szépsége az egész önámító szabadságérzettel, a nagy találkozásokkal, meg a friss levegővel, meg a magunknak megteremtett mindennel együtt.
De azért amikor végig gondolom pár napunkat, amiben hol a cseresznyefán mászok szutykosan, hol az építkezésen próbálunk döntéseket hozni, mintha értenénk hozzá... Vagy éppen kirittyentve igyekszünk fittek és jófejek lenni egy borkóstoló csapat előtt még éjfélkor is, vagy amikor hasítok az autópályán, hogy ne késsek el az egyetemről (mert ha egy jó pap is holtig tanul, nehogy már mi ne tegyük...). Majd beesek az oviba a számonkérően váró 5 évesemért, hogy miért megint én vagyok az utolsó…?
Aztán zsizsegő gyerekek, minőségi idő, rendezett kert, házi kovászos kenyér és főtt vacsora. Este fél 10-kor még elindítjuk aznap negyedszer is a mosógépet, mert szép ez a vidéki élet, meg a képernyőmentes elvek, a szabadban felnövő gyerekek… csak járna melléjük egy öntisztító ház is! De legalább amíg megy a gép, pont van másfél óránk, hogy meg tudjuk beszélni a céges ezmegazt, de gyorsan, mert Balázs a nappal kel és az mindjárt itt van. Aztán másnap találkozunk néhány órányi romantikusan izzasztó guggolva kötözésre a fiatal szőlőkben - de legalább megbeszéljük mizu a gyerekekkel - majd ő rohan tovább, mert fel kell akasztani a permetezőt az esti és hétvégi melóra…
Szóval szép és jó, meg romantikus, de tök jó lenne, ha valaki intézne normális klímát és most éppen állhatna más is ebben a papucsban, amit bokáig tele💩t az egyik birkánk.