Magad Uram

22/11/2025

Én nagyon-nagyon szeretem ám az Uramésparancsolómat 😍🤣🤤

19/11/2025

Gergő specialitása: porchetta Provence-i fűszerekkel 😍🤤🙏!!!

17/11/2025

A mai időjárás ihlette ezt a posztot 😅! Rég jelentkeztünk. Ennek többek közt a ház felújítása az oka,mert sajnos még mindig nincs kész. Ma az ablakon kinézve az eget megtekintve pont ez jutott az eszembe: látjuk már a fényt, de még a sötétség az úr...😃! Botika is lefoglal minket. Szépen cseperedik 🙏! Imádja a pocakját 🤭(nem tudom kire ütött 🤣). Tegnap elmentünk egy kicsit gombászni,mert már megbuggyanunk itthon. Szedtünk egy kosár friss laskagombát. Egy része ment az aszalóba. Gergő és Botika ma gombaport csinált belőle. Botika imádja ezeket az apás programokat 🥰! Én meg imádom nézegetni őket közben ❤️! A másik feléből gombabefőtt lett. Azok a dunsztolóba végezték. Gergő szedett ki pár laskát ,hogy ma főzzünk valami finomságot belőle. A választasunk egy kis darált nyuszihusira esett. Így mézzel és mustárral főztem össze. Botika érzékeny a tejre, ezért mandulakrém került még bele. Egész megszoktuk már az ízüket ezeknek a növényi tejszíneknek. Szerencsére elég tágas a paletta, így mindig több fajta van itthon. Levike és Gergőke pedig gyümölcs salátát készített a hétvégén. De volt itt csirkevágás és horgászat is. Levike kifogta az első csukáját. Szeretem ezt az életmódot 🥰🍄🙏 és IMÁDOM a családom ♥️!

14/11/2025

♥️♥️♥️

Az ember néha azt kérdezi magától: vajon ahhoz, hogy testileg-lelkileg egészségesebb legyek, vissza kell-e lépnem száz évet az időben? Úgy kell-e élnem, mint a nagyapám nagyapja — korán kelve, kézzel dolgozva, háztól házig gyalogolva, s közben lemondani mindarról, amit a 21. század adott?

A válasz ott rejtőzik a két part között.

A múlt nem azért fontos, mert régi, hanem azért, mert igazi.
A föld szava, az állatok szeme, a kenyér illata: ezek nem divatok vagy trendek, ezek a létezésünk gyökerei. Ami teljessé t***e az embert régen, az nem avult el: a kétkezi munka méltósága, a saját teremtésünk öröme, a közösség melege és a természethez való tiszteletteljes kapcsolódás.

De a jövő sem azért rossz, mert új, hanem azért, mert könnyű eltévedni benne.
A gépek kitöltik a hétköznapokat, a képernyők figyelmünk utolsó morzsáját is elszívják, és sokan már nem tudják, honnan jön az étel, amit megesznek, csak azt, melyik polcról emelték le.

A kérdés tehát nem az: úgy élni, mint régen, vagy úgy élni, mint ma?
Hanem az: melyik világból mit veszek magamhoz?

Meg lehet teremteni azt az életet, ahol az ember maga dönti el, melyik kor az otthona.
Lehet valaki modern paraszt, aki tudja, hogy a telefon egy eszköz, nem pedig úr;
hogy egy számítógép egyszerűbben rajzolja meg a jövő terveit,
de a kert az, ami megtermi azt.

Nem a száz évvel ezelőtti sémák adják az egészséget,
hanem az, ha újra visszatalálsz ahhoz a saját ritmushoz, amit a természet diktál.

Élhetsz a 21. században, miközben a lábad alatt a föld mégis ugyanolyan ősi üzenetet hord:
dolgozz, teremts, tartsd meg az egyensúlyt.

A múltból hozd a szívet és a felelősséget.
A jelenből hozd a tudást és az eszközöket.
A jövőbe pedig azt vidd, amit te építesz, két kézzel, tiszta lélekkel.

Így válik az ember nem rabjává a kornak, hanem teremtőjévé.

Tisztelettel,
Nagymajor

19/09/2025

Sajnos régóta nem tudtunk jelentkezni, mert egy kicsit felbolydult az életünk az utóbbi bő fél évben: jött Boti, aki az időnk és energiánk nagy részét (főleg Ildiét) igénybe veszi. Aztán a nyár elején házfelújításba és -átalakításba kezdtünk. Igaz, a javán már túl vagyunk, de még mindig nem sikerült teljesen visszahódítanunk a birodalmunkat 😅
Viszont a konyha már használható, mégha maradtak itt-ott befejeznivaló munkálatok rajta. Persze, nem bírtam ki, hogy fel ne avassam az új sütőt és a főzőlapot. 😇 Készült már rajta a jól bevált húsleves (a főzőlap szabályozójával még barátkoznom kell) és kacsasült is (a sütő viszont egyből a cimborám lett!) 🤩
De ami miatt most írok, az az, hogy újra tudtam kovászos kenyeret sütni! És egyből meg is tapasztaltam, hogy a vadkovász mennyire élő amyag: a korábbi kovászomat etetgettem, óvtam egész nyáron és néha a horgásztanyán is megpróbálkoztam kenyérsütéssel, de ott hiába csináltam mindent úgy, ahogy itthon szoktam, nem lett az igazi. Ingadozott a kelés ideje, a héja egyszer sem lett az igazi és esküszöm, az íze sem volt olyan, mint korábban! Gergőke azt mondta, hogy biztosan érzi, hogy most másra figyelünk. :)
Hát nem tudom... de az biztos, hogy a két napja előkészítetz kovászból tegnap estére elkészült kenyerem magamhoz képest tuti lett! Ízletes, bubis, könnyű és belül foszlós, kívül ropogós. Lehet ez jelenti, hogy nár még nincs készen minden, de újra a helyünkön, itthon vagyunk? 🤔😚