Krisztiségek

16/06/2026

Jaj, megint adrenalinfröccsre volt szükségem. Szeretek veszélyesen élni. Ezt tudjátok, hiszen mennyi hülyeséget csinálok! Szóval Virág májat kért.
Májat készíteni pedig mindig bátorságpróba. Van-e benned elég bátorság, hogy már akkor levedd a tűzről, amikor még rózsaszín a kibodorodó vértől. Ha ropi vagy, és nem mered, cipőtalpat készítesz. De ha felgyorsult szívveréssel forgatod a perzselődő serpenyőt, és egyszercsak elzárod és lefeded, csoda lesz belőle. Krémesen lágy pulykamájat karamellizálódott hagymával és almával. És amikor már a fedő alatt megbékélt a sült, majorannás sóval adod meg a végső ízt neki. Mennyei! A holnapi ebéd lesz a gyerekeknek. De szerintem már ma is eszünk belőle.😉

13/06/2026

Ma megint elérzékenyültem. Az elég sűrűre sikerült hetet egy baráti szülinapi bulival zárjuk Kaposváron, amely kimenetele erősen bizonytalan. Ezért gondos anyaként igyekeztem az utódokat biztonságban tudni. Zsiga már csütörtökön leosztálykirándult Boglárra.Aztán mondta, ő ott is marad a mamáéknál. Virágot meg sikerült még szombaton feltenni egy teli buszra, és ő is lement. Mivel Zoli 2026 perces pingpongozást szervezett az elmúlt két napra, magamra maradtam.
Furcsa, érzelmes jóérzés terjedt szét bennem. Milyen jó, hogy a gyerekeim már önállóan is le tudnak menni Boglárra. És milyen jó, hogy a mama meg a papa mindezt megérte, és ott várják őket.
Hihetetlen nyugalommal adtam át magamat az őrültnek ígérkező szombat estének.

10/06/2026

Én nem tom mi van a konyhámban. Tegnap az eprek, most meg a meggyek. Hát mindenki fejtetőre állt?

09/06/2026

Az egész világ a feje tetejére állt, pedig csak egy kis lekvárt főztem.

07/06/2026

Anya, ezt ma odatetted. - mondta Zsiga. Már hétközben láttam egy tök jó receptet, amit szerettem volna kipróbálni. Labancpecsenye. Sajttal és sonkával töltött mustáros tarja paprikás lisztbe forgatva. Az is tetszett, hogy tepsiben süttette, nem olajban. Aztán egyik nap mosolygott rám egy brokkoli a boltban, azt is elhoztam. És volt egy csomag zöld spárga, ami viszont tartós bérletet váltott a hűtőben, mert eddig nem került rá sor. Ezért gondoltam ma párolva jól elkisérik a pecsenyét. Főleg, hogy besamell mártást is adtam mellé. Mondjuk kicsit rendhagyó lett, mert a maradék paprikás lisztet használtam, így gusztusos rózsaszínes narancssárga színt kapott. A tegnap szedett gombát pedig megfőztem a krumpli főzőlevében, és egy része szintén a párolt zöldségekhez került. A másik része, és a többfunkciós krumplilé a tegnapi zsenge borsó levest higította kicsit fel. Így a tegnapi borsóleves mára gombás tavaszi levessé változott. Zsiga azt mondta még finomabb lett, mint tegnap volt.
Mivel délelőtt kisebb családi balhé alakult ki, hogy ki magozza ki a kétmaréknyi meggyet, bepipultam, és mondtam, hogy húzzon el mindenki, majd kínlódok vele én. Egy piskótát képzeltem beleszórt meggyel. Az utolsó fogáshoz kaptunk egy doboz fagyasztott profiterolt, ami már akkor kiolvadt, amikor kaptuk. Ezért ezt is meg kellett enni most. Egy kesernyés csokikrémet csináltam hozzá vajból, kakaóporból, kevés porcukorból, tejből, és egy kis csokipuding porból. Összefőztem őket, és leborítottam a puklikat. Pompásan kiegészítette a töltött égetett tésztát. A mai ebéddel az volt a gond, hogy abba kellett hagyni. Az ízek végett még most is ennénk.

06/06/2026

Áldott eső,
Áldott rét,
Gomba!

01/06/2026

Valamelyik csatornán éppen most adják. Nem tudom az okát, hogy miért szeretem annyira, pedig még mindig összetojom magam, ha leszáll a köd és elindul a tűzkígyó. Zsigának azt ígértem megnézzük együtt, ha 16 éves lesz. Addig is hallgassátok meg hogyan cáfolok meg számos állítást belőle természettudományos és kultúrtörténeti szempontból. De aki elég bátor, kapcsoljon a MOZIVERZUM-ra!

31/05/2026

Tegnap szörnyű baleset történt. Egy csapat aerobikos gyereket vitt egy busz reggel 5-kor valamilyen versenyre. A sofőr rosszul lett, meghalt, és a busz nekiment egy fának. Nem tudom, hogy mi történt vele, lehet, hogy reggel kicsit szédült, mikor felkelt, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Azt hihette fáradtabb, mint máskor, talán kicsit több kávét töltött. Vagy a mellkasa szorított enyhén, de ezt meg betudta az előző esti késői vacsorának. De az is lehet, hogy semmi sem volt másabb mint máskor. Csak egyszerűen megtörtént. Ez a tökéletes baleset. Nem kerülhető el. Ő meghallt, a buszon pedig sokan megsérültek. Gyerekek, szülők, edzők.
Az én lányom is tegnap Pécsről Gyöngyösre ment országos bajnokságra. Ők fél hatkor indultak. Zoli vitte a megbeszélt helyre. Addigra már szirénázva mentek a mentők menteni a másik busz utasait.
Amint hírét vettük a balesetnek, agyunkba fészkelte magát a súlyos gondolat, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna. Engedjük, küldjük gyerekeinket, hogy menjenek, fedezzék fel a világot, versenyezzenek, utazzanak. Hiszen amióta csak megszülettek, folyamatosan távolodnak tőlünk. Tegnap bizonyosan mindenki elbizonytalanodott egy rövid időre, hogy elengedheti-e a gyermekét maga mellől. Nincs jó válasz. Mert el kell engednünk őket. Ha nem tesszük, nem tudnak felnőni. Nekünk pedig ez a fő feladatunk, hogy segítsünk nekik felnőni.
Virág tegnap az egyik kategóriájában ezüst érmet szerzett, a másikban magyar bajnok lett. Mint ahogyan a tegnapi országos versenyeken a rengeteg többi gyerek. Mindannyian a szüleik támogatását élvezik. Büszkék vagyunk, dagad a mellünk. De tegnap minden szülő összerogyott kicsit. Ma gyereknap van. Gondoljuk rá, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy szülők lehetünk!
(A jobb oldali piros kabátos a képen Virág.)

🎈 Boldog Gyermeknapot kíván a Magyar Cheer Szövetség! 🎈

Ma a mosolyokról, a játék öröméről, az álmokról és a határtalan energiáról szól a nap – pont úgy, ahogyan a cheer sport is. 💚

Büszkék vagyunk minden fiatal cheer sportolóra, akik nap mint nap lelkesedéssel, bátorsággal és csapatszellemben dolgoznak céljaikért. Köszönjük, hogy mosolyotokkal, kitartásotokkal és energiátokkal szebbé teszitek a közösségünket!

Legyen csodás, vidám és élményekben gazdag Gyermeknapotok! ✨

30/05/2026

Én így járulok hozzá a mai hangulathoz (tányér mintájára tessék fókuszálni!).

24/05/2026

Pünkösd van. Pár hete a gyulafehérvári székesegyházban lelkesen magyaráztam a gyerekeknek, hogy a római katolikus egyházban készülünk a Pünkösdre. A húsvéti feltámadás után Jézus még negyven napig a földön járt. Tanította az apostolokat, csodákat tett. Majd felment a menyországba. Mondtam a gyerekeknek, hogy ne is keressék Indiana Jones módjára a földi maradványait, mert Mária mellett ő az egyedüli, akinek nem csak a lelke, hanem a teste is a menyben van. De, hogy ne maradjuk isteni személy nélkül a földön, ezért 10 nappal később, Pünkösdkor szállt le a Szentlélek. Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek, ámen.
Elgondolkodtam. Egyre több ismerős, barát, rokon, közismert ember hal meg. Hosszabb-rövidebb purgatóriumi megtisztulás után a lelkek a menyországba kerülnek. Ott üldögélnek lábukat lóbálva a felhők szélén. Figyelik mit ügyetlenkedünk ebben a földi létben. Arcukon az öröklét idült mosolya rögzült. Szóval azon gondolkodtam, hogy ha találkozhatnék velük, de úgy, hogy még visszajöhetek, ezért nekem még nem rögzül, akkor hogyan beszélgetnénk. Azaz ezeknek a lelkeknek marad-e bármi is a földi gyarlóságukból, vagy már csak a bölcsesség rezeg. Okosabb lett-e az életében kicsit együgyű nagynéni? A vicces színész humorérzéke még nyomokban fellelhető? Az önfeláldozó nagymama ugyanolyan önfeláldozó-e ott is? Maradt-e az alkoholista kamionsofőr agressziójából valami? Vagyis azok a tulajdonságok, amik jók-rosszak, de az övék. Csak azért tűnődők ezen, mert sokszor azzal vigasztaljuk magunkat egy szerettünk elvesztésekor, hogy milyen jól fognak majd a menyben egy korábban távozott rokonnal vagy baráttal szórakozni.
Mert ha mindenki megvilágosodott, akkor elég egyhangú beszélgetések folyhatnak (szerinted is? Szerintem is.). Viszont, ha marad bennük egy kicsi az egyéniségükből, akkor azért jó kis zajos buli lehet felettünk. Pont, mint egy pünkösdi bál.

Előbb-utóbb minket is meghívnak.