Krisztiségek

18/10/2026

A mai reggelit nem egyedül készítettem. Anyu vetette még január végén a kis paprika magvakat a nagyszoba fényes ablakába. Apu fóliasátrat húzott fel a kertbe, hogy a gondosan nevelt (tavaszi napokon a napra kitett, este bevitt) palánták kellemes melegben folytathassák fejlődésüket. Egész nyáron élveztük fáradhatatlan munkájuk zamatos eredményét. Ez az adag talán idén az utolsó.
Szeretek kincset keresni. Más ezt guberálásnak nevezné. Nem riadok meg, hogy egy-egy érdekesebb tárgyat összeszedjek a kuka mellől. Tagja vagyok az elegáns "zéró waste" csoportoknak, azaz házhoz megyek egy-egy darabért. Mielőtt a kuka mellé kerülnének.
Egy földgömbért és egy egész rendszerezett diasorozatért mentem, ahol az idős szülők halála után ezek már csak eltakarítandó felesleges holmik voltak. Ha már ott voltam, megkérdezték, hogy nem kell-e a teflonlábos. Jó állapotban volt. A maga idejében nagy értéknek számított, mert vastag zománcozott fala, és a még nem kispórolt teflonbevonat garantálta, hogy nem fog leégni a benne fövőgető belbecs. Méretben passzoló fedő is járt hozzá. A más edénykészletből kivadult darabra bakelit fogantyút eszkábált a gondos férj. Ma reggel ők is mellettem álltak a konyhában. És örömmel nézték, hogy lábosukban továbbél a konyha és a család melege.
Ízlett az enyémeknek. A dicsőség az enyém lett. Pedig milyen sokan kellettünk hozzá!

06/10/2026

06/10/2026

1848. augusztus 22-én a hiéna Haynau megkezdte a példa statuálást. Még pedig Ormai Auffenberg Norbert honvédezredessel, akit egy rögtön ítélő eljárással végeztetett ki Aradon. Aznap harminchatodik esztendejét betöltött fiatal katona kötél általi halálra ítéltetett. Gyakorlatilag Ormai Norbert honvédezredes lett ezzel az első aradi vértanú.

“… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük … Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt.”

Haynau nyilatkozata

06/10/2026

Haynau szavát betartva október 6-án végeztette ki a 13 aradi vértanút és Budapesten gróf Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. Sajnos ezzel még nem ért véget az október. Október 24-én mondták ki az ítéletet Kazinczy Lajos ezredesre, az ismert író-költő, Kazinczy Ferenc fiára is. Szegény Lajos próbálta menteni a menthetőt és többször is kérvényezte, hogy vizsgálják felül az ügyét, hiszen ő se nem tábornok, se nem hadtestparancsnok nem volt a forradalom és szabadságharc idején. A hadbírót és a haditörvényszéket csupán annyira hatotta meg a kegyelmi kérés, hogy “csak” lőpor és golyó általi halálra ítélték. Természetesen ezzel maximálisan elégedett volt Haynau is és október 25-én, reggel hét órakkor az aradi vár árkában agyonlőtték a 29 éves Kazinczyt. Meghalt a tizenötödik aradi vértanú is.

06/10/2026

Lenkey János az aradi várbörtön falai között halt meg, mint a tizenhetedik aradi vértanú.

Lenkey becsülettel végig járta a katonai ranglétrát. Kossuth Lajos javaslatára vezérőrnaggyá, majd 1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokának nevezték ki. Ezt a tisztséget egészen április 20-ig töltötte be, amikor Guyon Richárd tábornok vette át a parancsnokságot. A világosi fegyverletételt követően cári, majd osztrák fogságba került. Őt is Aradon állították hadbíróság elé, ahol már pszihés megbetegedésre utaló jelek mutatkoztak nála. Ezek a tünetek az idő előre haladtával csak fokozódtak. Az egyik orvosi jelentés az alábbit írta róla:

„Kiemelte az ablaktáblákat, eltorlaszolta velük és más használati tárgyakkal a bejáratot, meztelen vetkőzött, és csak útiköpenyével takarózva feküdt az ágyon; végképp senkit sem akart bebocsátani, és azt mondta, hogy csak az ablakon át hajlandó válaszolni a kérdésekre. Sem ételt, sem italt nem vett magához, míg a rettenetes éhség este rá nem kényszerítette.”

Lenkey János tábornokot végül hosszú betegség után 1850. február 9-én érte utol a halál.

06/10/2026

06/10/2026

Dessewffy Arisztid tábornok első felesége unokahúga, Újházy Antónia (1824-1847) volt. 1842-ben házasodtak össze, az ifjú asszony azonban tüdőbeteg lett, és öt gyermekük is meghalt. Dessewffy 1847-ben Velencébe vitte gyógyulni feleségét, aki azonban ott elhunyt. A későbbi tábornok megőrizte az evőeszközt, amellyel – ahogyan írta – „Tonim mindig étkezett”, felesége karóráját és néhány bútorát. Mindezeket pedig, már aradi búcsúlevele szerint második feleségére hagyta. 1849 júniusában ugyanis eljegyezte a jernyefalvi születésű Szinyei Merse Emmát, aki Eperjesen lakott. Dessewffy itt állomásozott ekkor, az eljegyzési ünnepre így emlékezett egy szemtanú: „A kisasszony, mintegy 26-28 éves, egyike volt a megye legszebb hölgyeinek. Deli termet, szabályos vonások, világos gesztenyeszín haj, fehér arcbőr s nyájas és vidám társalgás meghódították a vitéz katonát. Az eljegyzés megünneplésére a vőlegény a megyeházán vacsorát adott, másnap pedig a czeméthei fürdőben táncmulatságot rendezett, amelyre tiszttársai s barátjai közül is többeket, ezek között engem is meghívott. De íme, talán még csengett fülünkben a zene, mikor az ellenség közeledtének hírére Eperjest kiüríteni kellett.” Az orosz sereg megérkezése miatt a tábornok az osztrákoktól felszabadított Pestre hívta a Szinyei családot, és július 5-én, az azóta lebontott lipótvárosi plébániatemplomban (a mai Szent István Bazilika helyén) feleségül vette Emmát. A férj az oltártól azonnal a táborba indult vissza, és legközelebb csak szeptemberben, már aradi cellájában láthatta viszont asszonyát. Emma igyekezett ellátni élelemmel nélkülöző urát, aki mindent megosztott bajtársaival. A tábornok, aki azért sem menekült külföldre, mert feleségét nem akarta egyedül hagyni, a siralomházban megkérte a szintén rab Máriássy János ezredest, hogy viselje gondját feleségének. Először Máriássyt is halálra ítélték, később azonban ezt módosították 18 évi vasban töltendő várfogságra. A honvédtiszt csak 1856-ban szabadult, és Szepes vármegyei birtokára, Harasztra vonult vissza gazdálkodni. Egy évvel később, beváltva bajtársának tett ígéretét, elvette feleségül Emmát, aki végül 1871-ben hunyt el. Helytelenül szerepel tehát az osztrák hatóságok által kiállított halotti anyakönyvben, hogy Dessewffy nőtlen volt.
Hernády Zsolt