25/09/2026
Sziasztok!
Szeretném veletek megosztani Vajas Balázs a Pancs - gasztroplacc megálmodójának és szervezőjének a gondolatait.
Gondolatébresztő írás, semmikép ne hagyjátok ki!
Egy kis személyes szösszenet a szervezőtől, azaz tőlem, Vajas Balázstól. Hajnali 5 óta nem tudtam aludni, úgyhogy volt időm kicsit tovább gondolni, miért is szeretem ennyire a piacokat. 🙂
Mostanában a kezembe került a The Monocle Guide to Shops, Kiosks and Markets. Ahogy olvastam a piacokról szóló részt, furcsa ismerősségem lett. Mintha valaki összeszedte volna és mondatokba rendezte volna mindazt, amit az elmúlt években piacokon láttam, csak sokszor nem fogalmaztam meg magamnak.
Az egyik mondat rögtön megállított:
“People want to feel an element of discovery.”
Az emberek szeretnék azt érezni, hogy felfedeznek valamit.
Szerintem ennél nehéz pontosabban megfogni, miért működik még mindig a piac egy olyan világban, ahol gyakorlatilag bármit meg tudunk rendelni a kanapéról.
Egy piacon ugyanis nem feltétlenül azt kapod, amiért odamentél.
Hanem valami mást is.
Tegnap például sétáltam a piacon, aztán néhány perc múlva azon kaptam magam, hogy egy kávé mellett ülök Gerlóczy Márton íróval és Szabó Csabával ( Helóta Biokert), és beszélgetünk. Nem megbeszélt találkozó volt, nem networking esemény, nem naptárba írt program. Egyszerűen így alakult.
És számomra valahol ez is piac.
Az ilyen találkozásokat nem lehet megszervezni. A körülményeiket viszont igen.
Kell hozzá egy asztal. Egy jó kávé. Egy hely, ahol az ember nem érzi azt, hogy tovább kell mennie. És persze emberek, akiknek különböző történeteik, szakmáik, érdeklődésük van, mégis ugyanazon a délelőttön ugyanarra a térre kerülnek.
A piac egyik különös tulajdonsága éppen ez: különböző világokat rak egymás mellé.
A könyvben szereplő angliai Frome Independent Market története ezért is érdekes. 2009-ben mindössze tizenöt standdal indult, majd néhány év alatt több száz árusos piaccá nőtt. Gavin Eddy, a piac alapítója arról beszél, hogy amikor elindították, rengeteg üres üzlethelyiség volt a városban. Később ezek újra megteltek.
Nem pusztán azért érdekes ez, mert a piac sikeres lett.
Hanem mert kiderült, hogy egy piac nem feltétlenül elvesz a környezetétől. Jó esetben éppen ellenkezőleg: életet pumpál bele.
Embereket hoz a város egy részébe. Új vállalkozásokat enged kipróbálni. Megmutat olyan termékeket, amelyek mögött még nincs üzlethelyiség, marketingosztály vagy országos terjesztés.
A könyv egyik példájában egy árus az otthoni lekvárfőzéstől jutott el odáig, hogy később komoly londoni üzleteknek szállított.
Ez nekem azért különösen érdekes, mert ugyanezt kicsiben folyamatosan látjuk.
Valaki kijön először egy asztallal.
Van hat terméke.
Beszélget az emberekkel.
A következő alkalommal már mást hoz. Aztán elkezdik keresni. Kialakul körülötte egy saját közönség. Egy idő után már nem egyszerűen egy stand a piacon, hanem egy önálló történet.
Ezért gondolom egyre inkább, hogy a piac vállalkozói inkubátor is. Talán az egyik legrégebbi ilyen forma.
A könyv aztán elvisz Mexikóvárosba, a Mercado de San Juanba is. Ott egészen más világ jelenik meg: különleges alapanyagok, húsok, gyümölcsök, fűszerek, különböző kultúrák konyhái, séfek és vásárlók egymás mellett.
És innen jön egy másik fontos gondolat.
A jó piac mindig mesél valamit arról a helyről, ahol működik.
Ezért nem hiszek igazán az egyforma piacokban.
A Ferenc téri Pancsnak másnak kell lennie, mint az Almádi piacnak. Nem azért, mert az egyik jobb vagy rosszabb, hanem mert más városi szövetben élnek.
A Pancson egy sűrű budapesti tér alakul át néhány órára. Egyszer csak ott van egy ebéd, egy termelő, valaki zenél, valaki könyvet dedikál, gyerekek futnak a standok között, egy hosszú asztalnál pedig olyan emberek kerülnek egymás mellé, akik egyébként valószínűleg soha nem találkoznának.
Almádiban egészen más a ritmus. Ott a piac kapcsolódik a Balatonhoz, a szezonhoz, a helyiekhez, a nyaralókhoz, a reggeli kávéhoz és ahhoz a sajátos állapothoz, amikor az ember eredetileg csak bevásárolni indul, aztán két órával később még mindig ott ül.
És talán pont ez az érdekes.
Sokáig hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy táncház, egy koncert, egy könyvbemutató vagy egy közös asztal „program a piac mellett”.
Most egyre inkább azt érzem, hogy nem.
Ez maga a piac.
A termék természetesen fontos. Sőt, alapvető.
De a piac valódi ereje abból születik, hogy a termék körül emberi viszonyok kezdenek kialakulni.
Megismerjük azt, aki készíti.
Megismerünk valakit, aki ugyanazt szereti.
Leülünk egymás mellé.
Beszélgetni kezdünk.
És létrejön valami, amit sem egy webshop, sem egy bevásárlóközpont nem tud igazán előállítani.
A könyvet olvasva talán ez fogalmazódott meg bennem a legerősebben:
egy jó piac nem azt mondja meg előre, mit fogsz találni. Megteremti annak a lehetőségét, hogy találj valamit.
Egy új ízt.
Egy új embert.
Egy gondolatot.
Egy kapcsolatot.
Vagy néha csak egy asztalt, ahol eredetileg nem terveztél leülni.
Ami a legszebb, hogy nagyon sokan érzitek ezt zsigerből. 🙏
