30/07/2025
"A világ, úgy rohan a vesztébe, mintha hajtanák. Tele van a pult, de üres a tudás. Tálcán adják az ételt, de sokan azt se tudják, honnan jön a tojás, mire van szüksége a növénynek, vagy hogyan készül a kovász. Az ember ma már nem a földből él, hanem a boltból, s mikor a bolt egyszer kiürül mert bizony ki fog, akkor kiderül, Ki Mit ér.
Mi, nem azért dolgozunk, hogy portékát áruljunk, hanem hogy visszaadjuk azt, amit elfelejtettek.
Mert az étel csak egy napra elég, de a tudás, hogyan termeld meg azt, az egy életre.
És nemcsak a tiedre, hanem a gyermekeidére is, meg az unokákéra. Nem kenyeret osztunk hanem kezekbe vetőt, fejekbe szikrát, szívekbe bátorságot.
A föld nem hazudik. Ha magot vetsz belé, és gondját viseled, meghozza a maga idején a termést. De ha nem tudod, mikor kell szántani, mikor ültetni, hogyan táplálni a földet és magadat akkor csak nézed majd a pusztulást, mint akinek elvették a hangját.
S nagyon fontos, hogy a gyermek tiszta, nyitott, fogékony. Ha ő most megérti, mit jelent vetni, nevelni, megküzdeni, akkor felnőve nem félni fog hanem cselekedni.
A trágyát nem szennynek látja majd, hanem áldásnak. A verítéket nem szenvedésnek, hanem dicsőségnek.
A szabadságot nem szavakban keresi, hanem a föld illatában, az állatok szemeiben, a kenyér saját keze munkájában.
Bennük van a jövő, a munka pedig a kezünkbe, hogy jó ösvényre tereljük őket, bölcs pásztor módjára.
Ez a mi dolgunk.
Nem eladni hanem visszaadni. Amit a világ eldobott, azt mi újra kézbe vesszük. S ha egyetlen gyerek is úgy nő fel, hogy tud vetni, gondozni, nevelni akkor már tettünk valamit a jövőért.
Mert amikor elcsendesedik a világ zaja, és elfogy a műanyag világ étke, csak az marad, aki tudja, mit jelent az, hogy élni nemcsak túlélni.
És ahhoz nem pénz kell, hanem tudás.
És az nem fogy el soha." NM
