12/05/2026
Idén több ágyást elvesztettünk a csapadék hiánya miatt... "de hát öntöztök, nem?"-hangzott el egy kérdés. De, igen. Öntözünk. (Még szerencse, hogy a mi kutunk nem apadt el.) De az élőlényeknek is kell a víz, így például a vakond is előszeretettel jön a mi kertünkbe, mivel építjük a talajt = van talajélet = van táplálék. A csöpiszalag mentén. Ahol a zöldségek is teremnek. A kedves kis aranyos vakond, aki amúgy jó szolgálatot is tesz nekünk, sajnos kitúrja a palántákat is (amit még csak-csak visszaültetek, harmadszor, negyedszer, kétnaponta, ha kell - csak közben úszik minden feladat), de a rosszabbik, hogy a frissen kelő magvetések alatt ugyanúgy elmegy, és akkor egy nagy levegőbarlang vonul végig a frissen kelő magocskák alatt, nem tudnak mibe belekapaszkodni a kis gyökerek. Így teljes ágyások semmisülnek meg...
Persze, dolgozunk mindenen, folyamatosan.
Nézzünk valami pozitívumot is: a vakond viszon irtó cuki. Még egy előnye a természettel való kapcsolódásnak, hogy a gyermekem nem a tankönyvből tanulja meg, hogy mi az a vakond, hanem látja, hozzányúl, megbeszéljük...
Ui: az elkapott vakondot mindig kiköltöztetjük a falu végébe a rétre...
