Gyerünk, menjünk a Mészároshoz, és együnk egy jó fagyit vagy süteményt! A fenti gondolatot megvalósítva az elmúlt évtizedekben számtalan család töltött el cukrászdánkban feledhetetlenül édes pillanatokat, s mi azon vagyunk, hogy ez a jövőben se legyen másként! Ezzel nem csak vevőinknek, hanem magunknak, s még inkább elődeinknek is tartozunk! Dédszüleinknek, akik mézeskalácssütőként még Keszthelyen
éltek, s fiuknak, Mészáros Józsefnek, aki miután Budapesten, a Lukács Cukrászdában kitanulta a szakmát, Szombathelyen átvette a Babits Mihály utcai cukrászüzemet. Nagyapánk visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy 1925-ben előadást tartani érkezett a vasi megyeszékhelyre, s a Babits Mihály utcában szállásolták el. A szemközti ház cukrászüzemének dolgozói már első itt tartózkodása alatt is többször elpanaszolták neki, hogy főnökük gyakorta eltűnik, később pedig levélben kérték nagyapánkat, hogy Budapestről költözzön Szombathelyre, s vegye át a gazdátlan cukrászüzem irányítását. Az akkor 21 éves Mészáros József vállalta a kihívást, 1926-ban elkezdte a munkát, modernizálta, felvirágoztatta a cukrászüzemet. Időközben megnősült, a vendéglős-családból származó Diósi Berger Juliannát vette el. Nagyapánk pár év elteltével már negyven dolgozót foglalkoztatott, és több autóval szállította a süteményeket, s a környékbelieken kívül már a megyehatáron túlról is számos vevője akadt. Nem feledhetjük azt a hatalmas munkát, amellyel felépítette vállalkozását. Ahogy megállás nélkül tette a dolgát, a tüzelős kemencékben cukrászipari termékek mellett a környékbeliek számára például még kenyeret is, a háború ideje alatt pedig hadi ellátmányokat sütött. A minőségi előrelépés jegyében folyamatosan fejlesztett, s ennek eredményeként az idő előrehaladtával egyre és egyre többen ismerték és szerették meg a Mészáros ízeket, s vásárolták nagyapánk süteményeit az időközben a Király és a Petőfi Sándor utca sarkán megnyitott cukrászdában. Tisztelegnünk kell az előtt, hogy Mészáros Józsefet a történelmi viharok sem tántoríthatták el céljától, pedig nem lehetett könnyű megélnie, hogy cukrászüzemét államosították, cukrászdája pedig gebines üzlet lett. Két fia, József és György segítségével 1965-ben a Rákóczi Ferenc utcában saját - "maszek" - cukrászdát nyitott, amely az évek során "A MÉSZÁROS" cukrászdává nőtte ki magát. Kezdetben a bérház alsó szintjén volt egy kis üzlet, a cukrászok birodalmát pedig a pincében alakították ki. Később az egész ház a család tulajdonába került, így a forgalom felfutását követve az eladótér is bővülhetett. Mészáros József már hatvan éves is elmúlt, s a munka még mindig kitöltötte napjait. Mindig patyolatfehérben járt-kelt, olyan benyomást tett, mintha egy szépen megrajzolt meséskönyv lapjairól lépett volna ki a világba. Emlékeznünk kell apánkra, Mészáros Györgyre, aki a nagypapa után édesanyánk, Valika segítségével vitte tovább a családi vállalkozást, akitől 1991-ben mi, a fiai, György és Gábor vettük át a stafétabotot. Mindketten a Mészáros ízek bűvkörében nőttünk fel, ennek szellemében féltőn óvjuk hagyományainkat, éljük mindennapjainkat, s azokra támaszkodva tervezzük jövőnket. Tudjuk, hogy elődeink útján járva tökéletességre törekvő, minőségi munkával tartozunk vásárlóinknak, déd- és nagyszüleinknek, édesapánk emlékének, önmagunknak és a minket követő generációknak.
