20/05/2026
A Tokaj Borvidéki Fejlesztési Tanácsnak nevezett intézmény nevével ellentétben nem tanács, hanem gyakorlatilag egy kormányhivatal, ha úgy tetszik Orbán Tokaj-ügyi minisztériuma. Vezetői 2014-es megalapítása óta mindig Orbán Viktor bizalmasaiból kerültek ki: Tombor András, Héjj Dávid és Wáberer György.
Wáberernek mennie kell című posztunkhoz hozzászólt a Tokaj Borvidéki Fejlesztési Tanács és a kormánybiztos védelmében sorolták a megvalósult fejlesztéseket. Ott nem válaszoltunk a kommentre, mert azt gondoltuk, hogy ez megér egy hosszabb posztot is.
A TBFT első elnöke Tombor András volt, aki az első Orbán kormányban (1998-2002) nemzetbiztonsági és biztonságpolitikai főtanácsadóként dolgozott, később üzleti és politikai befolyását folyamatosan növelte, de többnyire a háttérben maradt, igazából az általa alapított de a 2010-es évek közepétől közpénz- és közvagyon juttatásokon hízó Matthias Corvinus Collegium miatt ismeri a nagy nyilvánosság a nevét. Kivéve persze a Tokaji Borvidéken, mert 2014 és 2016 között kormánybiztos, a TBFT elnöke és a Grand Tokajra általa átkeresztelt egykori borkombinát első embere volt egyszerre. A 2014 -es választás előtt 100 milliárdos fejlesztésekről szóltak a hírek, mindent megígértek. úgy volt, hogy lesz itt modern integrátor cég, csili-vili látogatóközponttal, bicikliutak hegyen-völgyön át és olyan bormarketing, amilyet még a világ nem látott. Hát ez utóbbi tényleg igaz lett mert a világ azóta sem látta ezt a tokaji bormarketinget, pedig egy angol marketing cég 860 millió forintért (12 évvel ezelőtt!) készített egy tanulmányt, arról, hogy mit és hogyan kellene csinálni. 2015-16.ban tizenegy-két milliárd forintot költöttek a Grand Tokaj üzemének felújítására, de csili-vili látogatóközpont nem lett, viszont a sitt egy része még most is ott áll a főépület telkének egyik sarkában. De bicikliút akkor nem épült egy kilométer sem.
2015-ban Tombor András átette a székhelyét Londonba és jött a helyére Héjj Dávid, Orbán Viktor többnyire háttérben maradó bizalmi, megoldó embere. Ő ismét meghirdetett egy 100 milliárdos programot. De sajnos ezeknél a programoknál sosem világos, hogy mit és milyen összegben vesznek át az előző 100 milliárdos programból és mi bennük az új elem. Tizenkét év alatt egy olyan összefoglalót sem láttunk, ahol részletesen kimutatták volna, hogy pontosan mi és mekkora összegből valósult meg az előző évben vagy időszakban. A TBFT jegyzőkönyvei még fent vannak a „Tanács” honlapján, de az egyes projektek pontos költségvetését ezekből szinte lehetetlen kibogarászni. Mindenesetre Héjj Dávid kormánybiztossága alatt épült három közösségi feldolgozó, amik a Hegyközség tulajdonában vannak és pontosan senki nem tudja, hogy ezeknek mi is lenne igazából a feladata, küldetése. Készült egy tanulmány a régió aktív túrizmusának fejlesztéséről, de bicikliutak és evezős kikötők, szabad strandok nem épültek. Ebben az időszakban a választások elé időzítve mind a 27 tokaji településen átadásra került valamilyen beruházás, fejlesztés. Volt, akinek kastélyfelújítás jutott, másnak meg egy járda. Kinek mit intézett a polgármestere .. 😊. De, mint azóta kiderült, a borvidék nem ezen beruházások, hanem a Covid alatti lezárások miatt lett átmenetileg látogatottabb. A növekményt persze kizárólag belföldi turisták adták, és így a Covid után a belföldi látogatók jelentős része eltűnt, és mivel az időközben kitört orosz – ukrán háborúban Orbánék beálltak az oroszok mögé, rövidesen eltűntek a vidék fő turisztikai bevételi forrását jelentő lengyel turisták is.
De közben 2020-ban megérkezett Orbán legújabb bizalmasa Wáberer György, akire a más fontos kormányzati megbizatásban dolgozó Héjj Dávid ráhagyta a 100 milliárdos csomagját, amiben mindenféle csudák voltak és amit egyszerre félve és csodálattal úgy emlegettek a környéken, hogy „a Wáberer pénze”… és ha, jók lesztek, abból lesz itt minden, ami csak egy pöpec borvidékre kell. Meg is toldották gyorsan 50 milliárd forinttal - ígérni könnyű - és a 150 milliárd mégiscsak jobban hangzik. Jó ötlet volt, mert a választást fölényesen nyerte a Fidesz Zemplénben, csak közben a világbajnok korrupció miatt elakadtak az EU források.
2020-ban kinevezésekor, Orbán Viktor azt kérte Wáberer Györgytől, hogy a régiót tegye Magyarország harmadik kiemelt turisztikai célpontjává a Balaton és Budapest után. A miniszterelnök azt a célt tűzte ki, hogy Tokajnak vissza kell nyernie régi dicsőségét, és a világ legjelentősebb borrégiói közé kell emelkednie. Kijelentette, hogy Tokajnak nemcsak belföldön, hanem a globális piacon is meg kell állnia a helyét, felvéve a versenyt a leghíresebb francia (például Bordeaux vagy Burgundia) és olasz borvidékekkel.
De mi is valósult meg mindebből 2020 és 2026 között, amíg Wáberer György volt Orbán kormánybiztosa Zemplénben? Tehát a sokat emlegetett 150 milliárd forint legnagyobb része, 52 milliárd forint a 37-es átépítésére és közutak esedékes felújítására lett fordítva. Ez nyilvánvalóan nem tartozott a TBFT feladati közé, egyszerűen egy kormányzati kiadást a TBFT költségvetésében számoltak el.
2022-ben, azaz nyolc évvel a TBFT megalapítása és a biciklisturizmus támogatásának meghirdetése után elkészült a Mádot Tarcallal összekötő szakasz és a Tokaj-kör. Ez a 31 km-es szakasz eredetileg 1,9 milliárd forintba került volna, de az átadás után a kerékpárút egy része a partfallal együtt beomlott a Bodrogba. Ennek a szakasznak a helyreállítását és megerősítését állami forrásból, további 1,1 milliárd forintból végezték el. Elkészült további 10 km bicikliút Pálháza és Hollóháza között 1,9 milliárd forintból. Így most a Sárospatak – Pálháza szakasszal együtt összesen 70 km bicikliút van a Zempléni-Tokaji térségben. Nagyjából ugyanennyi hiányzik ahhoz, hogy a Zemplén-Hegység magyarországi szakasza, illetve a borvidék körbe biciklizhető legyen és összesen még legalább 200 km ahhoz, hogy folyóparti és hegyvidéki párhuzamos utakkal és határontúli leágazásokkal egy európai összehasonlításban is versenyképes biciklis turisztikai célpont jöjjön létre. Összehasonlításképpen Észak-Burgenlandban és a Fertő-tó környéki borvidéken a kerékpárutak hossza eléri az 1000 kilométert.
Nem történt érdemi előrelépés a vizi- és evezősturizmus fejlesztése terén, pedig a tervekben többször is leírják, hogy ki kellene használni a Bodrog, a Hernád és a Tisza által kínált lehetőséget. Épült viszont helyette látogatóközpont Mádon, és sétálóutcákat alakítottak ki négy faluban, Mádon, Tarcalon, Bodrogkeresztúrban és Tokajban. Ezek a fejlesztések azt a négy települést érintették, ahol a Család, azaz Tiborcz és Mészáros érdekeltségei – a rokonok és a nertársak birtokközpontjai találhatók. Egyes helyi pletykák szerint a tokaji belváros újjáépítése úgy történt, hogy Orbán Viktor személyesen jelölte ki, hogy melyik patinás épületet melyik NER közeli vállalkozónak kell felújítania, átépítenie. A négy településen több, mint 6 milliárd forintot költöttek, részben persze felesleges attrakciókra, hiszen többek között a mádi látogatóközpont azóta is kihasználatlan; részben túlárazott baráti projektekre. (Nemrég egy tokaji étterem, egy régi óvoda épületében kialakított Galuschka Bisztró a TBFT támogatásával, a Kisfaludy program keretében 1 milliárd forint támogatásból lett felújítva, a tulaj a Market Zrt vezérigazgatója) A 6 milliárd egy másik részét olyan közterületi fejlesztésekre költötték, amiket egy boldogabb országban, ahol az önkormányzati rendszer forrásait nem vonja el a kormány saját erőből is meg tudják valósítani az érintettek.
A TBFT-nél nem ugrottak el a látványos, drága, de sem megtérüléssel, sem érdemi turisztikai vonzerővel nem rendelkező projektek elől. A sátoraljaújhelyi zártkertek feletti függőhíd több, mint 4 milliárd forintba került, de a kezdeti érdeklődés gyorsan visszaesett, a sehová nem vezető híd szezonon kívül alig vonz látogatókat, különösen úgy, hogy még a kéktúra útvonalba is elfelejtettek bekötni. A Nemzeti összetartozás hidja néven futó projekt a költségek levonása után minimális eredményt hoz a városnak. Ennyi pénzből meg lehetett volna építeni 60 km bicikliutat, hogy valóban körbetekerhető legyen a Zemplén, vagy téliesített welness fürdővé fejleszteni a sárospataki fürdőt, ami főszezonon kívül is vonzana vendégeket. A sátoraljaújhelyi bortemplom felújítására szintén TBFT projekt volt, úgy költöttek közel 2 milliárd forintot a felújításra, hogy nem lett átgondolva, hogy milyen funkcióval működtethető fenntarthatóan az épület és ezért az elmúlt másfél évben már többször lecserélték az üzemeltetőt és a személyzetet. Jellemző, hogy egy ideig Lévai Anikó rokona, majd Németh Szilárd alapítványa üzemeltette a házat, legalábbis papíron. A látványos, de érdemi haszonnal valószínűleg soha nem kecsegtető projektek sorában ott figyelt a tokaji Kopasz-hegyre tervezett libegő is, aminek a költségvetését sem hozták nyilvánosságra, de azóta parkolópályára is került.
A TBFT viszonylag csekély összeggel – 125 millió forinttal - járult hozzá a térség legnagyobb fejlesztési projektéhez, a szintén Wáberer György által vezetett Tokaj-Hegyalja Egyetem, főépületének közel 3,4 milliárd forintba kerülő felújításához. Így az részben központi költségvetési forrásokból, részben a 75,5 milliárd forint közpénzzel feltőkésített egyetemi alapítvány finanszírozásában valósult meg. A felsőoktatás fejlesztése, ha okosan és organikusan történik hozhat fellendülést egy olyan hátrányos helyzetű régióban, mint a Tokaj-Zempléni térség, különösen egy olyan kihasználatlan épületekkel teli iskolavárosban, mint Sárospatak. De Wábererék terve, hogy 12,7 milliárdért egy nagy, modern campust építsenek a Sárospatak közepén, egyértelműen azt a NER-es gyakorlatot követi, hogy mindegy, hogy mi, van-e funkciója és fenntartható-e, csak nagy legyen és drága.
Ezért a NER-es logikáért Wáberer Györgynek nem kellett messzire mennie, hiszen a Tokaj Borvidéki Tanácsban, ahogy az elmúlt hat évben, úgy a 2025-ös legutolsó üléseken is ott ült Dr Bánné Gál Bogláka a Fidesz helyi – a választásokon elbukott – képviselőjelöltje, Koncz Zsófia fideszes képviselő és államtitkár – akinek rokonsága is kapott némi támogatást egy menő étterem kialakítására a TBFT-től, valamint Szamosvölgyi Péter Sátoraljaújhely fideszes polgármestere, Molnár Péter, a Tiborcz cégét is vezető hegyközségi elnök és még négy-öt miniszter képviseletében jelen lévő minisztériumi vezető.
Kérdés, hogy sikerült-e elérni a 12 éve, a TBFT megalakulásakor, vagy 6 éve, Wáberer György kinevezésekor kitűzött célokat? Úgy tűnik, hogy nem. A Tokaj-Zempléni régió nem lett Magyarország harmadik leglátogatottabb turisztikai régiója, Egerbe és a Bükkbe kétszer, háromszor annyi látogató érkezik, mint térségünkbe, még úgy is, hogy a statisztikák Nyíregyházát is ebbe a Tokaji-régióba számolják.
A Tokaji bor a nemzetközi borászati iskolák tananyagának köszönhetően az európai borkereskedők körében ismert, de Tokaj az elmúlt 12 évben nem emelkedett a világ legelismertebb borrégiói közé és mesze van attól, hogy felvegye a versenyt a leghíresebb francia (például Bordeaux vagy Burgundia) és olasz borvidékekkel. Bormarketing és turisztika terén egyaránt komoly a lemaradás. A bormarketing kimerült a haveri cégek utaztatásában, a régió turista forgalmáról pedig az derül ki, hogy erőteljes szezonalitást mutat és a látogatók többségét a belföldi vendégek adják. A TBFT saját monitoring jelentése szerint is csökken a térség lakossága, jelentős az elvándorlás és csökkent a helyi vállalkozások száma is. A NER 16 éve, nem hozott fellendülést a Tokaj-Zemplén régió életében, sőt a korábbi magánbefektetői érdeklődés a 2010-es évek közepétől folyamatosan csökkent, amit jól mutat a szőlőterületek árainak stagnálása, csökkenése is.
Van viszont néhány megoldandó feladat. Kérdés, hogy érdemes-e fenntartani a Tokaj Borvidéki Fejlesztési Tanácsot vagy egy a településeknek és a megyéknek nagyobb mozgásteret biztosító önkormányzati reformot követően rá lehet ezt a fejlesztést bízni a régióban élő emberekre és ott dolgozó vállalkozásokra?
Ahhoz, hogy a borászat és a bormarketing új pályára álljon érdemes lenne átalakítani a teljes hegyközségi rendszert is úgy, hogy a bortermelők autonóm módon intézhessék ügyeiket, alkothassák meg szabályozásaikat, ahol kell sokkal szigorúbban, más kategóriák esetén pedig talán lazábban.
Hamarosan döntés születik a KEKVA alapítványok átalakításáról, döntés várható a Tokaj-Hegyalja egyetem ügyében is. A régió és Sárospatak fejlesztését jelentősen segítheti egy okos, türelmes, organikus építkezés, ami nem betonra és vasra, hanem humán erőforrások fejlesztésére és a meglévő épített örökség hasznosítására koncentrál.
A Tokaj-Hegyalja Egyetem kapcsán dönteni kell a folyamatosan veszteséges egykori borkombinát, a Grand Tokaj sorsáról is, ami most az Egyetem alá lett betolva és van benne egy kincstári szőlőbírtok és egy felvásárlópince vagy, ha úgy tetszik egy kooperatív.
Izgalmas idők elé nézünk, kérdés, hogy lesz-e itt is rendszerváltás?!
Berger Zsolt
