02/01/2026
あけましておめでとうございます🎍
昨年は投稿頻度が悪くあまり現状を載せることができませんでした。反省しています。
収穫量は多く、たくさんの方に買っていただき感謝しています。ありがとうございました。
大事な告知ですが、４月をめどにハンガリー🇹🇯に移住することにしました。
いちじくの栽培も幡豆も好きだったのでずっと悩んでいましたが、ここ数年、妻アリズがホームシックになったりいろいろなことが重なり帰る決断をしました。
ICHIZUの畑は就農前に研修させていただいた方に引き継いでいただけることも決まったので壊さずにすんだことはよかったです。
２月までは作業は続けますが、もう収穫できないと思うと辛いです。
子どもたちも畑が好きで何度も手伝ってくれていい思い出ができました。
誰も知り合いがいないなかで幡豆に引っ越してきてここでたくさんの友人・知人ができたことを大変うれしく思っています。
数えきれないほどの方にICHIZUを応援していただけたことにも感謝しています。
このICHIZUのページは廃業後も削除する予定はありませんので引き続きご連絡よろしくお願いします。
８年間ありがとうございました。
ICHIZU
小林 淳
Jambor Aliz
********************
Boldog új évet mindannyiótoknak!
Bár idén jócskán elmaradtunk, majd pedig leálltunk a posztolással, jó terméssel zártuk az évet. Köszönjük mindenkinek, akik vásároltak tőlünk!
Innentől nem azt fordítom még nagyjából sem, amit Atsushi írt, mert fontos bejelenteni valónk van, és nem tudom az ő precíz, de szikár mondataival átadni, amit szeretnék.
Elbúcsúzunk a fügéktől, és áprilisban hazaköltözünk Magyarországra.
Ez már egy kész döntés, megkezdtük az előkészületeket, a fügeföldet szerencsére átveszik mások, nem kell az eredeti állapotára visszaállítani a földeket.
Viszont nagyon nehéz volt, amíg eljutottunk eddig a döntésig, ezért kérlek benneteket, hogy ha esetleg posztoltok, mellőzzétek a „pedig sokkal jobb lenne ott nektek továbbra is”, „Magyarországra minek?” típusú megjegyzésetek, mert sajnos ilyeneket is hallottunk a döntési fázisban, és még mindig eléggé fel tudnak zaklatni.
Nagyon szerettünk itt lenni, nagyon szerettünk a fügékkel foglalkozni, ez volt az első nagy közös kalandunk Atsushival, kb. 170 fügefa, csak utána jött a másik nagy vállalkozás, a két gyerek, akik szintén szerettek velünk ki-kijönni a földre, rengeteg szép emlékünk van innen.
Emellett viszont nagyon szeretném, ha a gyerekek többet lehetnének az én szüleimmel, szeretnék az öregedő szüleim mellett lenni, ha történik velük valami, szeretnék a régi barátaimmal a saját nyelvemen beszélgetni a minket összekötő dolgokról, szeretném azt a sok mindent megismertetni a gyerekeinkkel, amik engem boldoggá tettek gyerekként, átadni nekik azt az értékrendet, ami úgy érzem, itt egyre inkább kezd kicsúszni a kezeim közül.
Ez csak az okok töredéke, de talán megértitek, hogy miért volt ennyire nehéz döntés ez, vagyis inkább miért volt ez valóban: döntés. Azt hiszem, én akkor értettem meg igazán, amikor végigsírtam az utolsó szüretet. Akkor azt hittem, hogy rosszul döntöttünk. Azóta viszont kezd rólam lekopni a gyász, és lelkesen nézek az előttünk álló új kalandok elé.
Lehet, hogy többen kérdezitek majd, de Magyarországon nem folytatjuk a fügetermesztést, két kisgyerekkel túl kockázatosnak érzem. Legalábbis egyelőre. Melegedjen meg a fenekünk, aztán meglátjuk. Úgyhogy az ICHIZU oldalt meghagyjuk nemcsak emlékbe, hanem azért is, mert hátha még egyszer újra szükség lesz rá.
Köszönjük nektek ezt a 8 évet, amit végigkövettetek velünk! Azt az együttérzést, ami mindig átjött a kommentjeitekből, és ami mindig megmelegítette a szívemet 9000 km távolságból is.
ICHIZU
Kobayashi Atsushi
Jámbor Aliz
